Még mindig megyünk...

... ma a Mártinál (nagynénémnél) jártunk Sopronban. Csudaszép kivilágított város. (Ohh!)

Mielőtt indultunk:
"- Anya hova megyünk most?"
- A Mártihoz.
"- Kihez megyünk?"
- Mondom, a Mártihoz.
"- Aha. Szeretem a Mártit. (Ezt eddig csak egy plüssállat érdemelte ki.)
- Felveszem a szemüvegemet. Mehetünk."

És a Mártinak pózolt is... a kisbetyár.

Megint ettünk, ittunk... jót mulattunk... Köszönjük!

Le a kalappal Márti előtt, még egy ilyen erős nőt nem ismerek. Remélem egy sokkal könnyebb és boldogabb év vár rá!

Kukuccs!

Még mindig kedvenc ez a játék... és persze most adott a helyzet. "Kukuccs!"

És még mindig nincs vége a karácsonynak... "muzsikálunk" és "kekc" (Bandi dugikekszét majszolja, az asztal meg roskadozik a sütiktől).

15 fog

Ma kibújt Soma jobb felső 3-as foga. Ez a 15. De szerintem a következő is kibújik mindjárt. És ezt Soma meg is mutatja. Ez azért eredmény, mert csak azóta tát, hogy beteg volt és megkapta a 'Boribon beteg' című könyvet. (Kösz Boribon!)

Itt meg a csodás szempillái látszanak.

Rosszcsont

Ma Soma életének legrosszcsontabb napját produkálta. (Két foga is bújik, ez szól csak kicsit a vélelmében.) Délelőtt letépte a tapétát a szobájában egy jó darabon. Ez még önmagában nem olyan nagy bűn egy kétévesnél, hanem az hogy a megfedésünket szabályosan kiröhögte, az már zavar. Aztán a frissen kapott duplo farm legmeghatározóbb elemét a kályhához rakta, és annak rendje módja szerint az 'elfonnyadt'. Bravó! Én sírva fakadtam (ez jól jellemzi általános lelkiállapotomat), alig tudtam abbahagyni. Ő megpróbált vigasztalni: "Anya sir, simogatlak. Vigasztalom Anyát." Délután folytatta a megkezdett szériát (3 órás alvás után). Tovább akarta bontani a tapétát, szintén jó kis rötyögések közepette. A függönyt is majdnem letépte. És eközben süketeset játszott, nem hallotta meg semmilyen kérésünket, intésünket. A második tapétás ügynél Apának eljárt a keze, a popóra csapott reflexből. Popper Péter írja valahol, hogy ütni csakis kizárólag dühből lehet, ilyen az emberi természet. Hát eddig még nem gyakoroltuk, s nem is szeretnénk, pláne, hogy Soma tényleg szófogadó kisgyerek. Hogy most mi lehetett vele? Innentől viszont visszaváltozott édes, érdeklődő jó gyerekké, és ezt a vendégségben is bemutatta. Lenyűgözte a Heninél lévő millió kis dísz, mütyür, még a tetőn is télapó és rénszarvas ült. Megegyeztünk, hogy csicsás volt minden, de hangulatos és méltán ejthette rabul Somát.

"Hol a roppanós jég?" - sétáláskor

"-Belekeveredett a csigabigába." (gombolyag)
- Ki?
"- A cica!" - aha, szóval Mirrmurról van szó, ez az új kedvenc.

"Anya Millmullosat!" - Nagyon örülök, hogy tetszik neki, pont az ő szintjén van. Persze ebből is max 4 mesét nézhet egy nap (jó rövidek).

És hogy ne legyen minden happy, beszakadt a jó kis ágyunk alja (elég régi darab, de nagyon kedveljük). Jácint ma délelőtt Soma segítségével megcsinálta. "Hozom a fürészemet... Segítek Apának.", Kalapálok, így-e!", "Megmélem, 6 2 9."

Tegnap itt volt a Kitti végre nálunk. A Mackóváros élete és a sajtoskeksz teljesen lekötötte őket. Édesek ugye?

Kis árnyék

Tényleg jó és sűrű napok vannak mögöttünk, és meglepően szépen teltek. Csak egy kis árnyék vetül rá részemről. Úgy képzeltem hogy ezt a karácsonyt már pocaklakóstól töltjük, de nem. Sokáig halogattam a segítséget ezügyben (prolaktinóma), mégpedig a gyógyszert (Bromocriptin). Most már 10 napja szedem és szinte minden mellékhatása kijött rajtam... állítólag idővel csökkennek majd a tünetek, de most irtó nehezen viselem magamat (aluszékonyság, fáradékonyság, étvágytalanság, szájszárazság, hányinger). Remélem, hogy Soma mindebből semmit nem érez meg, bár kissé feszült vagyok, de igyekszem, hogy ez ne legyen szembeszökő. (Jácint nehezen viseli.)

Tudom, tudom....

... hogy nem az ajándékokról szól a karácsony, de mégis fontosnak éreztük, hogy ezt a drága kisfiút, aki az év minden napján elvarázsol minket kedvességével, huncutságával, jóságával, most MI varázsoljuk el. A szeretetet meg úgysem tartalékoljuk csak erre az egy-két napra.

Karácsony 2.

PiciMamánál és Papánál

Ez a nap a szerszámok jegyében telt. Ez a Jézuska nagyon tudja, hogy mit szeret ez a kisfiú. Kapott egy Stihl játékfűrészt, szerszámos kocsit (sőt még a szomszédoktól is egy szerszámos táskát). Nagyon de nagyon jó lehetett ez a Soma! Az 'Öreg néne őzikéje' c. könyv és egy hátizsák már csak hab volt a tortán. Mondanom sem kell, hogy a fűrész aratta a legnagyobb sikert, és Soma estig dolgozott is vele, miközben ezt énekelte: "Vigan él a favágó, fürészelni jajdejo, hali-hali-hó!" Majdnem a karácsonyfa is áldozatul esett. :-)

Ismét jót ettünk, ittunk, aludtunk, jót mulattunk... Soma is! Ám ma minket leptek meg ajándék téren... EZER KÖSZÖNET! Ezek az angyalkák már csak ilyenek...

(Csak homályos mobilos képek készültek, mert sajnos itthon hagytam a gépemet.)

Ma még a DédiPapát is meglátogattuk hosszú idő után. Sajnos nem vágyunk túl gyakran hozzá, pedig idős és magányos, csakhát élni is úgy kellett volna... Na mindegy, ott voltunk, és remélem ezzel legalább most örömet is szereztünk neki. Soma jól érezte magát és láthatóan az öreg (Apám apja) is. Apámat Soma hozta fel: "JóskaPapa nincsen. JóskaPapának fáj a lába." - szóval a vele való találkozás még várat magára. Mint mindig.

Karácsony 1.

KatiNagyiékkal és Keresztpapiékkal

A reggel fél10-kor kezdődött meg a fiatalúrnak. Alig bírtam felkelteni. Erre még nemnagyon volt ezidáig példa. Valószínűleg kifáradt az előző napi karácsonyfa nézős, angyalszárnysuhogás hallgatós napon. Szóval sikerült elég későn útrakelni a KatiNagyihoz, de odaértünk, a fa meg megvárt minket. Soma megint ámult, és megint a legnagyobb dobozt kiszúrva bontott (kitartóan, nagyon apró cafatokra tépve a csomagolópapírt)... az éneklés és csillagszórózás alatt. A mai főbb szerzemények: cirkusz (Simba - egész arzenál, igen tuti állatokkal és pici emberkékkel), farm (Duplo - igen tuti állatokkal és emberkékkel), rendőr járművek. És mindannyian kaptunk egy-egy névre szóló törülközőt is. Ettünk, ittunk, jót mulattunk...


Szerencsére mi felnőttek már csak jelképes ajándékokat adunk egymásnak, bár részünkről nehéz betartani (egész éves hála)... KatiNagyi esetében nem is sikerült, és ezt el is kell mesélnem. A régi gépünket rakta össze neki a Jácint. Anyám teljesen analfabéta számítógép téren, de mindig vágyakozik... Na tessék! Muris volt, hogy amikor bontogatta az ajándékokat (kártyaolvasó, multimédiás fejhallgató, nyomtatópatron, egérpad) egyáltalán nem tűnt fel neki az önmagukban értelmetlen voltuk. Az egérpadnál egy kis gyanút fogott, de hamar megbeszélte magával, hogy reméli hamarosan szerzünk neki egy gépet, és milyen jók lesznek ezek majd ahhoz. A sarokban álló nyomtató, monitor és gépház sem tűnt fel neki. Csak mikor kiraktuk a monitort a szoba közepére, akkor lepődött meg. Még egy monitort is kapott! Szóval, nemcsak azt. Ezután para lett, hogy aztán ő semmihez sem ért, mi lesz most. Mi meg jókat kacarásztunk a jövő netNagyiján. Majd segítünk azzá válnia.

Estére nagyon elfáradt a kiskölyök (még a tesóméknál is jártunk karácsonyfacsodálóban). Nehezen aludt el, karácsonyosat kellett mesélni neki és folyton tudni akarta, hogy megvan-e a karácsonyfánk a másik szobában. Sőt ott is akart aludni, hogy biztos legyen a dolog. És lőn, a nagyágyban rögtön elaludt, időnként fel-fel nézve, hogy megvan-e a kivilágított(!) fa. (Apa munkában...)

"Fényszórók"

Nálunk a Jézuska hozza a fát, az angyalkák segítségével. A déli alvás után érkeztek meg, és hagytak egy szép kis (mű)karácsonyfát és sok ajándékot a nagyszobában. Gyorsan és gördülékenyen ment minden, szépen a kezükre dolgoztam már napok óta. :-) Csak az égők vacakoltak kicsit, de Jácint megszakértette őket, így már csak Soma hiányzott a fa alól. És jött is sebesen, amint a csiniruha rajta volt (jó kis feladat volt). Alig bírtunk lépést tartani vele, úgy rontott be a szobába. Először földhöz gyökerezett a lába, de két pillanat múlva már neki is esett a legnagyobb csomagnak, "Ez Somáé biztos." - felkiáltással. Azért egy 'Mennnyből az angyal'-al és egypár csillagszóróval megpróbáltuk késleltetni a bontást. Félsikerrel. Som félig ámulva nézte a csillagszórókat, de közben "Anya, segíts, boncs!"-okat suttogott. Egy garázs (Wader - jó strapabíró, Soma tesztelte, rá-bele akart mászni), könyv (Findusz), és egy kis gagyi összedugdosós játék (na ennek volt a legnagyobb sikere!) került a fa alá. És mi is kaptunk egy kis apróságot, mert ugyebár mi is jók voltunk. Valahogy az az ideám, hogy nem direkt fejlesztő játék kell a gyereknek, hanem kellékek a játékhoz, bármilyenhez... főleg amikben repülhet a fantázia.

Száj peszluppant és "repülő"-t gyárt a gyermek:

Nagyon tetszett neki a karácsonyfa... a fények most is rabul ejtették (tavaly is). És folyton "fényszóró"kat akart gyújtani (csillagszóró).

A délutáni főzőcskézést is lazára vettük, mégis lett fini többfogásos menü vacsorára. Igazán jó, és nyugodt szent'napunk' kerekedett. Soma jókat játszott, főleg a garázshoz mellékelt matricákkal.

Tegnap és ma

Tegnap volt a céges bulijuk a Jácintéknak és nekem is (inkább pofavizit, mint jó buli)... jó kis időzítés. Sőt a Jácint még éjjelre is ment dolgozni, úgyhogy a dorbézolás nem adatott meg neki. (Én meg ugyebár 'anti' vagyok.) Soma a Mamáéknál volt már déli alvásra és az éjjelt is ott töltötte. Állítólag jól. Innen másodkézbéliek az információim. Pedig nem volt könnyű letenni aludni, mert előkarácsonyoztak egyet a Bandiékkal, Mariannáékkal (Jácint unokatesóival). Som imádja őket. Ezt az is jelzi, hogy a fergeteges játékon kívül, hogy hatalmasat és mindenből evett amiből azok. :-) Ha csak ezen múlik... szerzünk előevőt a fiatalúrnak. Persze a Jézuska oda is hozott már valamit (Ferrari, dzsip, szabadidő ruha...). Már előre félek az ajándékdömpingtől. Bár Soma tényleg jó fiú, biztosan ezért a nagy áradat.
Ma délelőtt a Jácint ment érte. Addig én az utolsó simításokat végeztem a lakáson.

Szeretem ebben a gyerekben, hogy ha jól érzi magát, akkor bárki lehet körülötte, ő élvezi a 'másmilyen' élethelyzetet. Bár biztosan hiányzunk neki, de bízik bennünk és tudja hogy sohasem hagynánk őt magára. Ez annyira, de annyira JÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓ! Valahol ezzel a biztonságtudattal kezdődik a mi kapcsolatunk... Persze ha meglát, akkor már repül is hozzám. Ez a másik imádatos oldala a dolognak.

A céges vacsi felejthető volt, de előtte meglátogattam Márta barátnőmet és a pici babáját, Barnabást. Barnus egy tündéri, szép baba, és úgy figyelt rám (is), hogy rögtön levett a lábamról. Ez volt a nap fénypontja!
Íme a kislegény (remélem nem bánják az érintettek):

Márta most kezdi megtapasztalni a kisgyerekes lét minden ügyes-bajos dolgát. Nem mondom, hogy könnyű, pláne, hogy záporoznak a jótanácsok (én is hagytam nála jópárat, a szopipárnámmal együtt). Kitartás Márta! Nagyon szép kis családod van!

Szívből...

2 év + 2 hónapos

Íme Ő az, a 14 fogú (és kettőt még épp növesztő) kacagány...

és ő az aki fúj...

... bármit. Ez itt egy pumpacső, ami nagyon szép dallamokat ad ki magából... ha 'valaki' megtalálja és arra gondol, hogy erre kellene használni (nekem eszembe sem jutott volna).

Orrfújás

- Soma fújd ki az orrod!
"- Trombitálok! - általában hangszerként teszi, és ügyesen fújja, csakhogy most volt folytatás is...
- Mégegyszer. Kürt!
- Mégegyszer. Fuvola!
- Mégegyszer. Kopszesszor (kompresszor)!" - kétség kívül ez a leghatékonyabb. :-)

Tánc

Végre eljutottunk Evci táncgálájára. (Sajnos Apa nélkül.) Soma ámult és bámult... olyan édes ilyenkor. Kicsi volt a színpad, és ez láthatólag feszélyezte a táncosokat, valamint a kinőtt táncruhájuk is az Evciék esetében (sk infó). Hihetetlenül fejlettek mostanában a kislányok... Evelin is még nincs 12 éves. Sok csoport lépett fel, és köztük sok aprónép (óvodások). A legkisebb kislány kétésfél éves volt, és csak úgy rázta... talán pont rá feledkezett rá itt az én kisfiam.

Evelin a szélső, kék felsőben. Nagyon ügyesek voltak (de tényleg!).

Liza & Szonja

Ma vendégségben voltunk két szöszke lánynál...
Som sokat nevetett és sokat sírt, ez utóbbit főleg a játékokon való osztozkodás jegyében. Igazándiból maga sem tudta, hogy mit is akar. Ezzel manapság többször van így. De összességében jókat játszottak a gyerekek, és Soma még evett is valamennyit. Persze a csajokkal nem vehette fel a versenyt. Sőt még mesét is olvastak, amit Soma aktívan interpretált (ez látszik a második képen). Ja és zenére futottak a kanapé körül, ami a csajok egyik kedvelt szórakozása. :-) Aztán sajnos hamar besötétedett és indulni kellett haza...

Szövegelés

A szövegelés sokmindent elárul a gyerekről...

"Papa begyújt a kandallóba aprófával."
Nehezen alszik el... már majdnem alszik, de felnéz és: "A télapó tudja (ugye), hogy a Soma jó fiú?" - mik nem foglalkoztatják...
"Zsuzsibaba is megpóbálja megfújni. Nemtudja. Én megmutatom neki." - és furulyázik Soma. Ehhez hozzá kell tenni, hogy van a Mamáéknál egy baba amit még tőlem örökölt Soma (a nevét is). Soma partnerként kezeli, és sokszor bevonja a játékaiba, valamint ebédelteti, altattatja magával együtt.

Öröm adni

Tegnap nagy örömömre jótékonykodhattunk. :-) Soma sok plüsst kapott már ezidáig, túl sokat. Kitaláltam, hogy jó lenne ha ezek a helyes(!) figurák jó kezekbe kerülnének, a helyi óvodára gondoltam. (Még így is rengeteg maradt otthon.) Mind jó minőségű, csak éppen Soma (vagy általam) nem annyira kedvelt jószág. Ki is mostam őket, és egy nagy zsák meg is telt velük. Tényleg jó kis termés két év alatt. Délelőtt Soma PiciMamával el is ment megkérdezni, hogy szívesen fogadják-e. És IGEN. Délután el is vittem nekik. És tényleg örültek neki! Gondolom nem számítottak rá... A karácsonyfa alá kerülnek majd. Egyébként azt hitték az óvónők Somára, hogy beiratkozni jött, mert olyan jól beszélt és illedelmes is volt. :-) Általában kérés nélkül köszön, és egy sima szia nem nagyon szokta elhagyni a száját, inkább ilyesmi: "Sziasztok óvónénik!"

Napok óta rakodok. A többéves felhalmozott ramatyoktól igyekszem megszabadulni, a szokásos nagytakarítás kereteit túlszárnyalva. Sőt, azt is szeretném tudni (most és majd a jövőhéten is), hogy mi hol található, vagyis rendszerezek is... ami szinte lehetetlen vállalkozás, de igyekszem. + díszítgetés, csomagolgatás, ajándékkeresés (hogy a Jézuskának ne legyen olyan sok dolga)... A dolgokat nehezíti, hogy Soma is szeretné tudni, hogy mi van a szekrényekben, fiókokban (ez indította el a lavinát). Ha nem szemlélheti meg, akkor hisztizik. Hát igen. Várható volt ebben a korban. Néhány napja kapott rá a földön fetrengésre, de csak itthon és ritkán csinálja. Amikor van elég interakció, akkor eszébe sem jut. Talán az övé eléggé szelíd, csak zokog-zokog, hatalmas könnycseppeket hullatva, és mormolja, hogy mit nem akar vagy akar, persze mindezt a földön fekve. Egyébként inkább a huncutkodás az ő válfaja... nézi, hogy mit reagálunk a cselekedeteire (amik széles skálán mozognak), és jókat kacag mozdulatainkon, beszédünkön, mégha azok nem is stimmelnek a várakozásával.

Porcgyenge... a netes gyerekorvosok nemnagyon értik, hogy miről beszélek... Hát akkor én?

Betlehem

Ma megnéztük a helyi fényeket, kisvárosi ünnepi díszeket. Köztük a Betlehemet is - egész tetszetős.

"Mi ez? Hol a Jézuska? Micsinálnak? Hol vannak az angyalkák? Hol a karácsonyfa?" - záporoztak a kérdések. (Legjobban az angyalkákat hiányolta.) Én igyekeztem válaszolni, és nagyon remélem hogy nem okoztam túl nagy kavarodást Soma fejében.

Soma mindent meg akart nézni, ami kicsit is kivilágítva volt... tényleg mindent. Mi már szétfagytunk, ő még mindig azt mondta, hogy: "Ezt még megnéz!" Köztük egy '56-os emlékművet is. Legalább az emlékműnek is akadt csodálója, bár funkcionálisan is használta, ugyanis ráült. És mondta: "Emlékezem!"

Miből lesz a cserebogár?...

Ezzel ébredt délutáni alvásából: "Szétszedte a Fender bácsi a gitárját." - a gitárkönyvben van egy elektromos gitárok szerkezetét bemutató rajz...

Két Ringatót kihagytunk de még most is emlékszik az ott elhangzott - tán egyszer hallott - dalokra. A baj az ezzel, hogy idéz valamit, és hozzáteszi, hogy "Anya is énekelje!" - amiről persze gőzöm sincs.

Vidéki élet

"Nem kéri a cica a tejecskét.
- Igyál akkor kapuccinót cica!" - mondja a városi kisfiú.

Ilyen a vidéki élet a Mamáéknál.

14 rénszarvas

Ma Hajni és Pityu láttak vendégül minket. Még szeptember végén volt a lakodalmuk, és most sikerült végre átadnunk nekik a nászajándékot, de legalább még idén megvolt. :-) Egy esküvői fényképalbumot és egy kis emléktárat kaptak tőlünk. Jó volt beszélgetni velük, hosszú idő után is nagyon hamar rátalálunk a közös hangra... és Soma is igen jól elvan náluk, pedig játékuk az nincs. Bár mindig talál valamit, most pl. a műszeres dobozból szorítócsipeszeket, amik tökéletesen megfeleltek a célnak. Továbbá Somát (és engem is) elbűvölték a lakást belakó rénszarvasok, számszerint 14 megjelenési formájával találkoztunk. Somát déli alvására a mi szülői próbálkozásunk után Hajninak sikerült letenni. Som nem bírt betelni a vendéglátók és a sok szemet gyönyörködtető csecsebecsék látványával, és azokat az alvás idejére is alig sikerült nélkülöznie.

Ma van a szülinapom (irul-pirul) és Hajni egy meglepi tortával kedveskedett nekem. Nagyon jól esett. (És a fenséges ebéd is.) Soma megint gyertyát fújt... ami tán nem meglepő. Én már nem is próbákoztam. :-)

Aztán kimentünk a győri karácsonyi vásárt-forgatagot-fényeket megnézni. Háááááát... már ezer éve ugyanazok a vackok vannak kint: ramaty betlehem (tán ijesztő is), szétesős rénszarvasok morbid Mikulással. Soma meg is ijedt rendesen tőlük. Amit nem is csodálok. A díszítés is évek óta ilyen. Azért Soma szeme tágra nyílt ám. Aztán az eső is elkezdett szemerkélni. Az egyetlen jó dolog az egészben a kürtöskalács volt, amit hosszú sorbanállás után sikerült beszerezniük a fiúknak. Kétésfélszerese volt az átlagosnak, és a legtöbbet Soma ette belőle!!! Nagyon ízlett neki.

Szóval igazán jó kis nap volt, nagyondenagyon szülinapi.

Óóó Kitti!

...óóó Kitti! "Hol van a Kitti? Micsinál most? Játszik biztos. Nem, nem. Alszik már. Itt vagyunk a ház előtt, telefonálunk a Kittinek. Haló Kitti, itt vagyok. Ühüm-ühüm. Kitti nincs. Biztos csavarog." És ehhez hasonló monológok napi szinten. Sajnos a kiscsaj is náthás még (ő is köhögött), úgyhogy elnapoltuk a találkát... De úgylátszik Somának hiányzik Őszöszkesége. Korán kezdi...

A sok Somadumához diktafon kellene...

"Aztamindenit, ott van a csillag!" - kapott a WC-be egy csillagot az eredményes munkájáért. :-)

"Pápá pisi, pápá kaki! Elküdjük a tengerbe." - állandóan WC-t akar húzkodni.

"Idecsüccsenek, nézem. Szép ez! (megütögeti laza csuklómozdulatokkal) Anya, jól kinéz a fűtő, szép olajradiátor." - az új szerzeményünk nagy sikert aratott nála

Azthittem nem tudok éjjel úgy bealudni, hogy ne tudjam mit csinál a gyermekem... tévedtem. Fél kettőtől csak halvány sejtéseim vannak az éjszakáról, közelharcok, simizések, s végül egy 8-as reggeli kelés a nagyágyban. Én meg KO. Visszaakarom kapni (szeretném kéremszépen!) a jóalvó Somát! Megint egy fog??? Remélem. És akkor vége lesz hamarosan a rémálomnak (hogy aztán újra kezdődhessen minden hamarosan)...

Van egy kis erkélyünk, Soma kikukucskálós birodalma. Minden reggel megy ellenőrizni, hogy megvan-e minden: szélforgó, Télapó, olyan színű virág mint a hó (a Mama kertjéből), madaraknak víz, dió... És várjuk, hogy kibontsa szirmait a virág, fújjon a szél és jöjjenek a madarak reggelizni (ebédelni, vacsorázni). "Madarak gyertek Somához ebédelni! Ottvan a finom dió!" - és mutatja. Megjegyezném, hogy Papa-Mama készítette a madáretetőt. (Köszönjük!) Észrevettem, hogy titokban idejár valami kismadár. Megpróbáljuk meglesni... egyszer egy pillanatra láttunk is egy madarat.

- Nézd Soma ott egy kismadár! Micsoda színes, mi lehet, ez? Majd megkérdezzük a Papát. - mondom

- "Anya, Cinke!" - és a szemembe néz, bólogat, az orrunk összeér. Meggyőzött.

(Ja és a tulipánhagymákat rejtő láda még nem is látszik a képen.)

Mérföldkő

Soma tegnap a kádból kikéredzkedett és a bilibe pisilt. Ma a kádból kikéredzkedett és a bilibe kakilt. Leírom mert mérföldkő ez. Közben meg arra gondolok, hogy ennek a témának a felemlegetése felnőtt korban a vígjátékok vissza-visszatérő eleme. (Kunc-kunc.) Szegény gyerek... Na ez van, és ezennel drága jó fiam Édesanyácskád által szétdoboltatik... :-)

Mézeskalácshuszár

Soma éjjel(!)-nappal mézest enne... És eszik is. PiciMama gyátja bőszen az adagokat, nehogy mézespuszi nélkül maradjunk. Ez éjjel hangzott el, úgy félhárom magasságában: "Anya, kéremszépen a mézesemet, napocskát, holdacskát, jó-jó!" Ha nem kap, akkor ordít. Három szemmel lekenyereztem. A "Meleg kakaót kérek!"-nek viszont már nem tettem eleget, pedig olyan édesen szokott kérni: közel hajol az arcomhoz (2-3 centire), szemtől-szembe és csücsörítve-bólogatva mondja, mintegy meggyőzésképpen... Szóval egyen nappal! Eszik is, de szinte mézespuszin kívül nemsok mindent. Néha egy kis túrórudi lecsúszik (igen, ezen valóban van csoki, és ezt már régóta fogyasztja, de talán a túró kompenzálja(?)).

Most voltunk dokinéninél, aki csodák csodájára úgy viselkedett mint egy gyerekorvos! Kedves volt, dícsérte Somát, két matricát is adott a kezébe. Ezért cserébe Soma is kedves és ügyes volt, szó nélkül teljesítette a kéréseket, kitát, meghallgat, lefekszik... Így kell ezt csinálni pro és kontra! Diagnózis: Soma jól van, egyet-egyet köhint még (főleg sírás után), de gyógyultnak lett nyilvánítva.

Som egy-két nap volt tötty, de most már kisördög. Szóval tényleg jól van. A váró tele volt beteg gyerekekkel, két család is volt 3 -3 beteg gyerekkel. Brrr. Egyik adja a másiknak. Képzelem milyen lehet annak akinek szinte lépten-nyomon beteg a gyereke... Szóval nem nyavajgok... már.

Dédire emlékezem

Egy éve ment el az én drága Mamám... Megtaláltam egy róla szóló fióknak írt írásomat. A 80. szülinapjára íródott (5 éve). Ezzel emlékezem rá. Soma is emlékszik rá és a mai napig keresi is, no meg figyelmeztet rá ha azt használjuk ami a Dédié!

"Az én nagymamám az a tipikus gömbölyded, töltöttpaprika illatú nagyi, mindenki nagyija. Hányszor, de hányszor kirándult az osztály a “fertődi mamá”-hoz. Halgattuk meséit, ettük főztjét.
Egyszer történt, élesen emlékszem(!), 4 éves lehettem: házunk körül fogócskáztunk mi ketten a mamával. Kerültem a házat, kerültem, de a mamát sehol se találtam. Kétségbeesésem határán a mama előlépett a semmiből. Tágra nyílt szemmel kérdeztem: mama, te meg hol voltál? A válasz gyors és egyszerű volt: repkedtem. Végignéztem az én cseppet sem könnyű nagyimon és sehogy sem értettem, hogy hogyan kerülhetett ő oda fel, a felhők közé. Amikor újra elkezdtünk játszani, s ismét eltűnt a mama, én már csak az eget kutattam. Ott kell lennie valahol - gondoltam. Ezt a játékot nem játszottuk többet, mert én nem kerestem őt a földön, csak a levegőben. Tudtam, hogy az én nagyim különleges: repked az emberek felett! A csoda misztériuma megérintett. Ma már tudom, hogy a mamám repülni ugyan nem tud, de különleges ő, mert ő az én nagymamám, aki csodálatossá varázsolta a gyermekkoromat (a papával együtt). Köszönöm neki szeretetét, támogatását!

Ui.: Egyébként szerintem a nagyik igenis tudnak “repkedni”!"

Nagyon hiányzol Mamuskám!

Gyógyulgat

Voltunk dokinál. Som gyógyulgat. Még csütörtökön vissza kell vinni, de már nincs stridoros zöreje. Kérdeztem, hogy kilehetne-e vizsgáltatni, hogy mekkora a gond? Azt mondta a doktornő, hogy megtükröznék... Brrrrr! Nane! Azért még kutakodom, hogy tényleg ez az egy út van csak. Hát igen, amíg más gyerekének csak felírják a betegségre való gyógyszert, addig minket minden egyes alkalommal a kórházzal fognak ijesztegetni? Gondolkodom a doki váltáson, a homeos volta tart vissza igazán, meghát most is jó volt a kezelés. Szóval lehet, hogy jót akar, csak nemtudja kimutatni, és simán érzéketlen. Soma mikor eljöttünk, mondta: "Köszi, sziasztok!" pedig még nem is kértem ilyesmire. Pénteken megkérdezték, hogy hogy hívják ezt a kisfiút, és ő gyorsabb volt mint én, és megmondta. :-) És reagáltak ezekre? Nem, nem és nem. Az asszisztens is ugyanolyan 'gyerekbarát', mint a doktornő. Biztosan jól tudnak együtt dolgozni. Most a doktornő lerakott az asztal közepére egy matricát. Nem a gyereknek adta oda! Ez volt az összes kedvessége. Ja és a rendelő tele volt köhögő gyerekkel...

És mi jelezné jobban a gyógyulást, mint a szövegelés... egész nap mondja, mondja. Szinte követhetetlen mondathalmazok, egymásbakapcsolva egymástól eltérő dolgokat, itt-ott felbukkanó valóságelemekkel. (Nem is nagyon bírom követni.)
• Mivel nagyon ügyes volt a dokinéninél, kapott a kisbiciklijére lámpát és kosarat. (Egyébként is tervben volt.) Alig tudtuk felrakni tőle. Ő akarta egyedül szerelni. "Apa hozza Somának a furót és Soma megszereli a biciklit. Így, így jó lesz." - és csavarkulccsal ügyködik is.
• Játszik, felnéz, és azt mondja: "Törlő mondja: bittyó-bittyó-bittyó." - a kocsi ablaktörlőjére gondolt, meghallgattam és tényleg ilyesmi.
• Tegnapról:
- Hol van Apa?
- "Apa rendőrbácsi, ő Apa, Apa munkába van."
- És mit csinál Apa?
- "Dolgozik." - és tényleg!

Beteg

Az éjjelünk katasztrófa volt, Som este elkezdett köhögni és a köhögéstől nemtudott aludni. Nehéz volt az altatás is, vissza-visszatérő motívumként azt akarta hogy terítsem le a takarót a földre és feküdjünk rá, de ott sem volt jó (olyan ismerős volt a szitu valahonnan... pedig azt hittem mi ezt megússzuk a jóalvó gyerekemmel). Meg sírt, hogy még könyvet akar olvasni... csukott szemmel... érdekes lett volna. Nem akarta, hogy betakarjam... (ma már előkerült a hálózsák, amiben sohasem aludt még). Nagynehezen elaludt, de éjfél után nemsokkal ébredt és persze én is... és köhögött, köhögött, néha-néha aludtunk be csak egy kicsit, hol itt, hol ott. Úgy sajnáltam, de segíteni nemnagyon tudtam rajta, max. ringattam. "Anya ringass!" Gondolom így a feje magasabban volt és jobban tudott levegőt venni és köhögni is. Ma napközben már csak néha köhintett egyet-egyet. Az orra viszont nagyon folyik. Kezd felszakadni a cucc. Holnap viszem vissza a doktornőhöz, kíváncsi vagyok rá, hogy mit mond. Szerintem javul. Nem akarok felelőtlen szülőnek tűnni, de a nálam lévő kórházi beutalót nem használtam fel, mert szerintem nincs szükség rá... De aztán a holnap lehet, hogy felülbírál. Mondjuk pénteken sem láttam olyan nagyon betegnek a gyereket, csak betegnek.

3-as szülinap

Tegnap előszülinapoztunk egyet KatiMamánál. Az öcsém 30, én 33 leszek mindjárt. Anti meg most 45. Az említettek korára való tekintettel, nem rakok fel képet róluk. Mégiscsak vannak személyiségjogok nem? :-) Én meg vállalom.

Szóval Soma megint fújhatott gyertyákat... végülis mindegy hogy kié, nem?

"piros almája, piros a sapkája..."

Énekelsz valamit a Télapónak? - kérdeztem Somát.
Erre Soma:
"Hófanzinző,
piros almája, piros a sapkája
piros a sapkája, piros a sapkája
zsák, zsák telizsák."

Várakozva, még tegnap... Anyókától kaptuk tavaly ezt a mászó figurát, ezzel jeleztük a Télapónak, hogy itt lakik egy kisfiú. Soma többször aggódott is amiatt, hogy megázik szegény... De így legalább idetalált a Télapó. És nem hozott virgácsot sem, de nem ám! "Soma jó kisfijú, nincs virgács, hihihi!" A betegeskedés (én is odavagyok, ugyanaz lehet mint Sománál) nem tett jót a Télapónak, szegény el is felejtette az ablakba rakni a gyümölcsöket... A (kis)csoki, gabonapehely persze ott volt, és egy motor is... (Még szerencse, hogy az utolsó pillanatban a csizmák kikerültek a 'helyükre'.)

Azért látszik a szemén, hogy beteg.

Délután elmentünk KatiNagyihoz... és csodák csodájára ott is járt a Télapó. Nem is értette igazán a gyerkőc, hogy hogyanis van ez. De a lényeg, hogy hozott (rengeteg)csokit, de könyvet és játékot is. Az igazi Télapóval való találkozást idén is kihagytuk (tavaly lekéstük), na nembaj, legalább jövőre majd nagyon fog örülni a Nagyszakállú a Somának, meg viszont is. :-)

Csoki > Ez még ide kívánkozik. Soma két éves kora után kóstolta meg, egy-két kocka erejéig. Nem is túlságosan nagy lelkesedéssel fogadta. Ádventi naptárnak idén csokisat vettem (nem volt erőm készíteni, pedig az lett volna az igazi), gondolván, hogy úgysem olyan nyerő Sománál a csoki, de tévedtem. Már reggel úgy kel fel, hogy "kérem a csokikámat", és nyitjuk az ablakokat sorban (és ő módszeresen be is csukja őket). Bár ő kinyitna jópárat is egy nap ha hagynám. Most hogy beteg még kevesebbet eszik, fáj a torka, szóval inkább csak iszik, de a csoki az lecsúszik... Mi lesz velünk az ünnepek alatt?? (Jó, azért nem kell hatalmas mennyiségeket elképzelni.)

Nyertem is...

Kint van a bal alsó 3-as fog csücske is. Szegénykém...

Nagyon érdekes, hogy a doktornénink nagyon ellenezte, hogy úszni vigyem Somát, pedig több fórumon is ezt említik elsődleges 'megoldás'nak, tágul a tüdő és az kifele nyomja a porcokat. Arra hajlok, hogy elviszem Somát egy ortopéd orvoshoz, és az majd megmondja, hogy mekkora a gond.

Vesztettem...

Ami nem jó hír. A foga ugyan törekszik. De nem ez a baj, hanem, hogy ma reggelre berekedt a gyerkőc. És vírusos gégegyulladást (Laryngotracheitis) diagnosztizált nála a doktornő, stridoros légzéssel (sípoló, ziháló légzés) - persze gyermekem ordított rendesen. És mivel 'porcgyenge', ezért veszélyeztetettebb az átlagnál, ezért beutalót is írt kórházba. Megint ez a porcgyengeség... mi ez? Hallott már róla valaki Lehet az, hogy egy egyáltalán nem beteges gyerek porcgyenge legyen? Ugyebár holnap nincs dokinő... kórház, ha rosszabbodik... ha javul, akkor hétfőn kontroll (nekem kell megítélnem). Egyébként a környezetünkben elég sok az ilyen tünetekkel rendelkező gyerek, ők csak simán gyógyszert kapnak... mi meg... A doktornő egy pokróc, csak egy szól mellette, hogy homeopata. Reménykedem, hogy legalábbb jó gyógyszereket írt fel (nem homeosakat) és hogy jó diagnoszta is (nemsokszor volt hozzá szerencsénk).

Most többminden van fenn a neten mint egy éve...
> Porc gyengeség: Csecsemőkorban előforduló jóindulatú és múló eltérés a porc veleszületett gyengesége, melynek kapcsán a gége egyébként merev struktúrája be és kilégzésben is változtatja alakját, súlyos esetben a gége űrtere belégzésben összeszűkül a gégefedő pedig, mint egy kupak szívódik a gége bemenetre, belégzésben jellegzetes hang ún. stridor észlelhető, a sírási hang is gyenge, erőtlen lehet. A panaszok az idő előrehaladtával mérséklődnek, majd megszűnnek. Általában 20 hónapos korra eltűnik a gyengeség vagy nagymértékben mérséklődik.
> Tölcsérmellkas (pectus excavatum): A tölcsérmellkas (vagy cipészmellkas) lényege az elülső mellkasfal középvonali behorpadása. A deformitás gyakran már kisdedkorban, néha csak később, de mindig fokozatosan alakul ki. Megértéséhez annyit kell tudni, hogy a gerincről eredő bordákat elöl a szegycsontlemez zárja egységes kosárrá. Ha a bordakosár növekedése a bordaporcok gyengesége miatt nem képes a szegycsontot egyre előrébb emelni, akkor növekedéssel az elülső mellkasfal egyre mélyedő tölcsérszerű besüppedése alakul ki. Ez az állapot gyermekkorban és ifjúkorban inkább még csak kozmetikai jelentőségű, azonban a harmadik-negyedik évtizedben a porcok elcsontosodásával a mellkas szerkezete egyre merevebbé válik, és ekkor már előtérbe kerülhetnek a légzési vagy akár a keringési panaszok. Megfelelő vizsgálatokkal (kardiológia és légzésfunkció) azonban finom eltérések gyermekkorban is mutatkozhatnak, amelyeknek egyszerűen az az oka, hogy a mellkas térfogata kisebb, és a horpadt szegycsont mögött a szívnek és a tüdőnek is kevesebb hely jut.

Egyenlőre itthon vagyunk, hatottak a szerek... Som most édesdeden alszik... Láza nincs. Orra alig folyik. Sírástól bereked, de nem köhög.

FOGadjunk!

Som lázas... Fogadjunk, hogy megint egy új fog igyekszik! Nagyon fehér már az ínye. Olyan nyomi szegénykém. Rossz ilyennek látni. Azért így is énekelget, olvasgat, csak néha belekeseredik. Ja és nagyondenagyon Anya kell neki.

Anyóka vasárnap elutazott hosszú hónapokra. Nagyon-nagyon hiányzik nekünk!

Sűrű nap

Délelött: Zsizsi és Tomi volt Soma játszópartnere. Egy sétát terveztünk eredetileg, de a hidegre való tekintettel egy gyors vásárlás után hazaspuriztunk hozzánk. Mivel Apa a másik szobában aludt, ezért a játszótér eléggé leszűkült a 3 eleven kisfiú számára. De azthiszem így is jól elvoltak. Zsizsi nagyon ügyesen megy már és édes tiszta tekintettel néz a világra. Nagyon drága. Tomi meg nagyon nagy fiú már, láttam rajta, hogy élvezi hogy Soma is elég jól kommunikál. Kézenfogva jöttek hozzánkig. Soma volt az, akinél jónéhányszor eltört a mécses... mindig az kellett neki ami a másiknál volt. Hát igen bekétévesedett... ennek is eljött az ideje. Mi Gyöngyivel igen jót dumáltunk, és tudtunk volna még... csakhogy Sománál eljött a déli lefekvés ideje. És ilyenkor nincs mese, mindenki mehet isten hírével (sajnos), Soma alszik jó nagyot (hurrá), de teljes nyugalomnak kell körülötte lennie.

Délután: A Soproni Ifjúsági Fúvószenekar Ünnepi koncertjére mentünk. Ilyen komoly rendezvényen még nem voltunk vele. Soma hatalmas meglepetést okozott nekünk. A 2 x 50 percet végigülte és bámulta!!! Pedig a koncert nem is volt olyan nagyon jó, mint szokott lenni. Direkt a sor szélére ültünk, hogy ha menni kell... de nem volt rá szükség. Soma a kezével ütötte a taktust. A körülöttünk lévők (voltak zenészek is) jókat kuncogtak rajta. Merő figyelem volt a gyerek. És persze némely dolgot kommentált is: "Ott van a kar a mester bácsi.", "Fuvola van ott.", "Anya, dobónak!", "Ezek a zenészek!"... stb (Ez az elöttünk ülő és videokamerázó néninek lehet majd otthon kellemetlen.) Ja és párszor lekiabált a kedves rokonoknak a karzatról. "Hol a... Márti, KatiNagyi, Evci?" És ezt néha egy-egy szám közepén tette. De inkább édes volt, mint zavaró. Hát nemtudom hány kétévesről lehet ezt elmondani, hogy így figyel és elvan ilyen hosszú ideig. Olyan büszke vagyok rá! Bár lehet, hogy ez most csak a véletlen műve volt, de lehet, hogy tényleg zenész lesz (Apa után szabadon)?

Ami kimaradt...

Ringatón voltunk pénteken, végre én tudtam elmenni Somával. Hát jó volt... mennék még... Soma tényleg élvezte, és füligvigyor volt az egész foglalkozás alatt. Szinte végig táncikált, mozgott a dalokra, és levezetésként bemutatta a ledöbbent társaságnak, hogy hogyan tud egyedül bukfencezni és az ölemből hátrafelé kibucskázni minden félelem nélkül (vagy tízszer). Plussz jó, hogy találkoztunk Alízzal akit a babausziból ismer Soma (két hónappal idősebb csak Sománál)... lesz itt még találka.

Kiságya kivehető és nem kivehető rúdjairól értekezik (tegnap este):
- Ez pörög. Ezt nem lehet pörgetni. Anya ezt forgatja! Soma így mozgatja. - és bemutatja, majdnem ki is veszi.

Soma eddig némán hallgatódzott csak a telefonba, most kezd megeredni a nyelve.
Játékból telefonál (nincs társ hozzá):
- Szia Papa!
- Itt vagyok a városban.
- Pukiztam a városba. (ez aztán a jó hír, mondhatnám)

Feltételes módot használ! Ilyenekkel mindig letud döbbenteni.
- Megkaphatnám ezt?

Először mondta, hogy szeretlek:
- Szeretlek... Réni! - Már kezdtem örülni... de aztán a plüss rénszarvast húzta magához, amit tavaly ilyentájt kapott. Brühühü... de kivárom a sorom.

"Jujj, de szép bicikli!"

A nap fénypontja már majdnem az estébe nyúlott: Soma kapott Évikétől (Anyóka lánya) egy gyönyörű biciklit, de hogy miért, az rejtély, tán csak a Jézuska tudja! Soma annyira meglepődött, hogy csak állt és állt ott, tátott szájjal... (és én is csatlakoztam hozzá). Köszönjük!!!! A tetszésindexe a csengőnek is elég magas, mert az egy feketepettyes "katibogár", a szárnyait szétnyitva lehet csengetni vele. Soma futott a lakásban egy-egy kört, majd újra, meg újra rápattant a bringára "Jujj, de szép bicikli!" felkiáltásokkal. Majd a tükör előtt gyakorolt egy kicsit... A bicikli sikere olyannyira nagy volt, hogy az esti meséket is rajta ülve hallgatta meg (a könyvek száma az imádat ellenére sem változott). Megjegyzés: tekerni még nemtudja, és a lába sem ér még le teljesen, de már megszerelte, megtankolta, felpumpálta... szóval tavaszra profi lesz. :-)

Bilimaraton

Ma Soma szinte sportot űzött a bilibe pisilésből. Ha 6-7-szer nem pisilt bele, akkor egyszer sem. És mindez nem is hazai pályán, hanem a Mamáéknál történt. :-)

És míg mi bevásároltunk neki télire, addig a Mamával-Papával mézest sütött. Igazi kis kukta volt. És a Mama meg is örökítette az egészet (tán először fényképezett életében). Meséljen ez:

Barnabás

Ma 12:33-kor megszületett Márta barátnőm (no meg Peti) 'kis'fia (3510 g • 51 cm). "Dejő!" Annyira örülünk neki!

(Remélem hamarosan egy képet is tudok ide csatolni.)

"Samu is, Soma is!"

Ma önszántából belepisilt a kisfiú a bilibe. "Samu is, Soma is!"- felkiáltással :-)
Alakul...

"Rossz kiszfijú"

Nem lehet egy rossz szavam sem erre a gyerkőcre. Igen jól bírja a bezártságot. Szülei fáradtsága, levertsége miatt nem nagyon mozdul ki. De jól elvan. Sőt nagyonis aktív napközben, folyton esik-kel. Tegnap még az ajka is felrepedt, a fején kék hupli, az orra lekaristolva... stb. Rengeteg szerepjátéka van. Épít, főz... És folyamatosan olvas, olvas... hihetetlen, hogy mennyire szereti a könyveket (de a szerszámkatalógus is megteszi).

- Ez itt étterem. Hozom a turmixolót. - és hoz egy szűrőt
- Ez szűrő.
- Igen szűrő, szűrni lehet vele.

Észrevettem, hogy mondatai, ha lehet így fogalmazni, mégmondatabbak lettek. Néha meg minimonológokat mond.
• Adom neked ezt Apa, jó lesz, jó, jó.
• Köszönöm szépen ezt. Ez Soma hamija, finom, bizony.
• Hol van Anyóka? Elment. Otthon van, biztos.

- Ez kis tészta. - néz valamit a földön.
- Ez nem tészta, ez egy hajszál.
- Igen, lepottyant a hajszárítóról. - és ezt nem én mondtam!

Csináltam neki ma 'piros vizet'. Megakartam örökíteni fürdés közben... és lőn. Szóval ilyen arccal kakil az én kisfiam a vízbe (már rutinos játékos e téren). :-) Amikor belenéztem a lencsébe már láttam is, hogy mi készül itt.
- Soma, kaki lesz?
- Nem. - és kiúszott a háta mögül az a bizonyos.
Somán semmi ijedtség nem látszott. Kiemeltem. És azzal a lendülettel ráültettem a bilire, amíg valami megoldás után nézek. Soma a bilibe belepisilt (először), majd onnan dirigált: "Anya ott is, ott is! Anya kesztyűvel, elkapja Soma kakiját! Anya van még, ott is!" - szóval mondatokban beszél az én drágám. :-)

Az elalvások hosszadalmasak mostanában. Engem akar folyamatosan. És semmisem jó neki. Valamikor még az éneklést is letiltja, pedig azt nagyon szereti. Az a legrosszabb, amikor nyaktörő mutatványokat csinál a kiságyában, általában a fejenállás-kézenállás keverékét produkálja. Attól tartok, hogy kitöri a nyakát, így nem merem magára hagyni. Talán ez lehet a célja is, mert közben azt mondogatja, hogy "Anyához!"? Amikor befejezte a mai produkcióját, Soma közölte velem. "Rossz kiszfijú vagyok, kiabálok is."- és kurjantott egy nagyot. No már önkritikát is gyakorol? Senki nem mondott rá ilyesmit. Szóval ma rájöttem, hogy szorosabb közelségre vágyik, konkrétan, hogy mellébújjak. (Végre.) Csakhogy a kiságya ezt nem teszi lehetővé. Megvan már a gyerekágya, de még az összeszerelése hátra van. Nem akartuk elkapkodni. De azthiszem eljött az idő...

Jó vacsora

Katimami névnapi vacsoráján voltunk az imént egy étteremben, Soma végig ezt énekelgette: "Jó vacsorával várja fiáját!" (ez a kiskrokis mondókából való)
Kopaszcsirkés frizkójához hozta a kópés formáját is. Futkározott, a dobogón ugrált-táncolt, kurjantgatott és közben önelégülten kacarászott tudása felett. Irtó jól érezte magát. Mi meg jól belaktunk. (Egy balhorog a fogyókúrának.) Ja és Soma beszerzett még egy-két 'kifejezést' is a keresztszülei jóvoltából ('Kösz szépen!'), úgymint "basszuskulcs", "bakker", ez utóbbit igyekezett Anikó 'bakter'ra, 'bakterház'ra átvarázsolni, de kevés sikerrel, mert ugyan kimondta a javított szavakat is, de mindig visszatért az eredeti verzióhoz. Mi pedig megszakadtunk a nevetéstől, ami bónuszhiba volt, de olyan büszkén, tisztán és arisztokratikusan mondta e szavakat.

Közben pedig ismét megeredt a hó... aztán szakadt és betemetett mindent.

HaliHó!

Ma reggelre szép havas táj fogadott minket. Először az ablakból csodáltuk meg, Soma nagyon meglepődött. Persze hol van már a tavalyi emlék, túl kicsi volt még, hogy emlékezzen rá.

- Huhúú (hogy) néz ki! - amikor meglátja a havas teraszkorlátot

- Anya, mi ez hab?
- Nem, hó.
- Halihó!

(Hull a, hull a, hull a hó!
Hinti, hinti Hóapó
Hali, hali, halihó
Hűha, hűha, hull a hó!)

Aztán útrakeltünk, kellő felszereléssel, úgymint hótaposó és napszemüveg. :-) Ez utóbbit el is hagytuk, így az meg is kapta Soma életének 'első elvesztett dolga' címet. (Azért jó arány több mint két év alatt, nem?) A hótaposót tegnap ő szedte elő a cipősszekrényből, és rájött, hogy egyedül is feltudja venni, úgyhogy vagy egy órát abban masírozott a lakásban. Pedig akkor még egy szem hó sem volt... tán megérezte.

És élveztük... Húztam a piros szánkón (végre valami ami tényleg piros). Mindenkinek ujságolta aki szembejött velünk, hogy "szaladunk". Persze lábnyomot is hagytunk a hóban és megbámultuk a hógolyózó gyerekeket. Sajnos már el is olvadt minden. De megvolt az első HÓ!

Frizura

Soma egy csomó hajától megszabadult újra. És amire nagyon büszke vagyok: egy csepp sírás nélkül! Taktika: Anya ölébe ülni, szemben Anyával, és egy kis vacak ÚJ(!) versenyautót szorongatni (Jó ötlet volt KatiMami!), rajra mindent szorgalmasan áttanulmányozni. Gabi nagyon ügyes volt, csattogtatott, berregtetett és lőn egy fess fiatalember a végeredmény.

Előtte (így tetszett, csak beizzadt nagyon és többen lánynak nézték):

Utánna (háát, remélem majd hamar megnő..., egyébként így már eléggé betyáros lett):

A szokásos módon kívántam Somának jóéjszakát:

- Jóéjt! Álmodj szépet - mondtam

- "Pillangós rétet!" - fejezte be Soma