Délelött: Zsizsi és Tomi volt Soma játszópartnere. Egy sétát terveztünk eredetileg, de a hidegre való tekintettel egy gyors vásárlás után hazaspuriztunk hozzánk. Mivel Apa a másik szobában aludt, ezért a játszótér eléggé leszűkült a 3 eleven kisfiú számára. De azthiszem így is jól elvoltak. Zsizsi nagyon ügyesen megy már és édes tiszta tekintettel néz a világra. Nagyon drága. Tomi meg nagyon nagy fiú már, láttam rajta, hogy élvezi hogy Soma is elég jól kommunikál. Kézenfogva jöttek hozzánkig. Soma volt az, akinél jónéhányszor eltört a mécses... mindig az kellett neki ami a másiknál volt. Hát igen bekétévesedett... ennek is eljött az ideje. Mi Gyöngyivel igen jót dumáltunk, és tudtunk volna még... csakhogy Sománál eljött a déli lefekvés ideje. És ilyenkor nincs mese, mindenki mehet isten hírével (sajnos), Soma alszik jó nagyot (hurrá), de teljes nyugalomnak kell körülötte lennie.
vasárnap, november 30, 2008
Sűrű nap
szombat, november 29, 2008
Ami kimaradt...
Kiságya kivehető és nem kivehető rúdjairól értekezik (tegnap este):
- Ez pörög. Ezt nem lehet pörgetni. Anya ezt forgatja! Soma így mozgatja. - és bemutatja, majdnem ki is veszi.
Soma eddig némán hallgatódzott csak a telefonba, most kezd megeredni a nyelve.
Játékból telefonál (nincs társ hozzá):
- Szia Papa!
- Itt vagyok a városban.
- Pukiztam a városba. (ez aztán a jó hír, mondhatnám)
Feltételes módot használ! Ilyenekkel mindig letud döbbenteni.
- Megkaphatnám ezt?
Először mondta, hogy szeretlek:
- Szeretlek... Réni! - Már kezdtem örülni... de aztán a plüss rénszarvast húzta magához, amit tavaly ilyentájt kapott. Brühühü... de kivárom a sorom.
"Jujj, de szép bicikli!"
csütörtök, november 27, 2008
Bilimaraton
Barnabás
(Remélem hamarosan egy képet is tudok ide csatolni.)
szerda, november 26, 2008
"Samu is, Soma is!"
Alakul...
kedd, november 25, 2008
"Rossz kiszfijú"
- Ez itt étterem. Hozom a turmixolót. - és hoz egy szűrőt
- Ez szűrő.
- Igen szűrő, szűrni lehet vele.
Észrevettem, hogy mondatai, ha lehet így fogalmazni, mégmondatabbak lettek. Néha meg minimonológokat mond.
• Adom neked ezt Apa, jó lesz, jó, jó.
• Köszönöm szépen ezt. Ez Soma hamija, finom, bizony.
• Hol van Anyóka? Elment. Otthon van, biztos.
- Ez kis tészta. - néz valamit a földön.
- Ez nem tészta, ez egy hajszál.
- Igen, lepottyant a hajszárítóról. - és ezt nem én mondtam!
Csináltam neki ma 'piros vizet'. Megakartam örökíteni fürdés közben... és lőn. Szóval ilyen arccal kakil az én kisfiam a vízbe (már rutinos játékos e téren). :-) Amikor belenéztem a lencsébe már láttam is, hogy mi készül itt.
- Soma, kaki lesz?
- Nem. - és kiúszott a háta mögül az a bizonyos.
Somán semmi ijedtség nem látszott. Kiemeltem. És azzal a lendülettel ráültettem a bilire, amíg valami megoldás után nézek. Soma a bilibe belepisilt (először), majd onnan dirigált: "Anya ott is, ott is! Anya kesztyűvel, elkapja Soma kakiját! Anya van még, ott is!" - szóval mondatokban beszél az én drágám. :-)
Az elalvások hosszadalmasak mostanában. Engem akar folyamatosan. És semmisem jó neki. Valamikor még az éneklést is letiltja, pedig azt nagyon szereti. Az a legrosszabb, amikor nyaktörő mutatványokat csinál a kiságyában, általában a fejenállás-kézenállás keverékét produkálja. Attól tartok, hogy kitöri a nyakát, így nem merem magára hagyni. Talán ez lehet a célja is, mert közben azt mondogatja, hogy "Anyához!"? Amikor befejezte a mai produkcióját, Soma közölte velem. "Rossz kiszfijú vagyok, kiabálok is."- és kurjantott egy nagyot. No már önkritikát is gyakorol? Senki nem mondott rá ilyesmit. Szóval ma rájöttem, hogy szorosabb közelségre vágyik, konkrétan, hogy mellébújjak. (Végre.) Csakhogy a kiságya ezt nem teszi lehetővé. Megvan már a gyerekágya, de még az összeszerelése hátra van. Nem akartuk elkapkodni. De azthiszem eljött az idő...
szombat, november 22, 2008
Jó vacsora
Kopaszcsirkés frizkójához hozta a kópés formáját is. Futkározott, a dobogón ugrált-táncolt, kurjantgatott és közben önelégülten kacarászott tudása felett. Irtó jól érezte magát. Mi meg jól belaktunk. (Egy balhorog a fogyókúrának.) Ja és Soma beszerzett még egy-két 'kifejezést' is a keresztszülei jóvoltából ('Kösz szépen!'), úgymint "basszuskulcs", "bakker", ez utóbbit igyekezett Anikó 'bakter'ra, 'bakterház'ra átvarázsolni, de kevés sikerrel, mert ugyan kimondta a javított szavakat is, de mindig visszatért az eredeti verzióhoz. Mi pedig megszakadtunk a nevetéstől, ami bónuszhiba volt, de olyan büszkén, tisztán és arisztokratikusan mondta e szavakat.
Közben pedig ismét megeredt a hó... aztán szakadt és betemetett mindent.
HaliHó!
- Huhúú (hogy) néz ki! - amikor meglátja a havas teraszkorlátot
- Anya, mi ez hab?
- Nem, hó.
- Halihó!
(Hull a, hull a, hull a hó!
Hinti, hinti Hóapó
Hali, hali, halihó
Hűha, hűha, hull a hó!)
Aztán útrakeltünk, kellő felszereléssel, úgymint hótaposó és napszemüveg. :-) Ez utóbbit el is hagytuk, így az meg is kapta Soma életének 'első elvesztett dolga' címet. (Azért jó arány több mint két év alatt, nem?) A hótaposót tegnap ő szedte elő a cipősszekrényből, és rájött, hogy egyedül is feltudja venni, úgyhogy vagy egy órát abban masírozott a lakásban. Pedig akkor még egy szem hó sem volt... tán megérezte.
És élveztük... Húztam a piros szánkón (végre valami ami tényleg piros). Mindenkinek ujságolta aki szembejött velünk, hogy "szaladunk". Persze lábnyomot is hagytunk a hóban és megbámultuk a hógolyózó gyerekeket. Sajnos már el is olvadt minden. De megvolt az első HÓ!
csütörtök, november 20, 2008
Frizura
Előtte (így tetszett, csak beizzadt nagyon és többen lánynak nézték):
Utánna (háát, remélem majd hamar megnő..., egyébként így már eléggé betyáros lett):
szerda, november 19, 2008
Bilikönyv
kedd, november 18, 2008
Elgondolkodtam...
Itthon... Nálunk siralmas védőnőileg, orvosilag, programilag a helyzet és még sorolhatnám... nemis tudom, hogy miért vagyunk itt. Itt születtem, kicsit tanultam itt, de nem itt nőttem fel, nem itt dolgoztam, mégis itt vagyok. Jácint a tősgyökeres, elég masszívan, sajnos. Engem semmi nem köt ide ehhez a kisvároshoz. Igyekszem mindenből a maximumot kihozni, de mindig bennem motoszkál, hogy egyszer tovább kellene innen állni... Mondjuk a lakásunkat szeretem és a környezet sem rossz + közel vannak a nagyszülők. DE... Nem vagyok elégedetlen, csak ha a gyerekemnek/gyerekeimnek és magamnak is jót akarok hosszú távon, akkor menni kellene. Jácint nem egy kerdeményező fajta. Gondolom majd egyszer kinézek egy lakást, házat Sopronban vagy Győrben... és elviszem megnézni, aztán reménykedek, hogy beleszeret/ünk...
Munka... Már csak Gyes-t kapok... hiányzik a munka... de az nincs. Jó lenne anyagilag is, meg a kreatív énemet is kiélném. A cégem feketén nem fizet, de legálisan meg nincs jó megoldás, pláne ha második gyerkőt is akarunk. Mottó (mondá főnökasszony): majd az idő mindent megold! Nekem sincs jobb ötletem. Perpill meg grátisz Ringatós szórólapot csinálok... legalább ez alakuljon...
Babahordozó hét... Van hordozókendőm. És én sajnálom a legjobban, de keveset használtam. Nem volt gyakorlatom benne és annó a kezdetek kezdetén túl kicsinek találtam a gyerekemet hozzá. Most már tudom, hogy micsoda badarság volt ez. Aztán meg megnőtt a fiatalúr és ő nem akarta. Talán mert nem volt hozzászokva. Persze most már csak találgatni lehetne, hogy mi a baja vele. A szoros bújások sohasem voltak jellemzőek rá, együtt aludni sem tudtunk soha. Most kezd néha odadörgölőzni hozzám. A szeretlek szó is hiányzik még a 'szinte mindent mondok' szótárából. :-( Na majd a másodiknál! :-)
Anyatej... Hiperprolaktinómiám van, magyarul az agyalapi mirigyben túltermelődik a prolaktin. Ez azt jelenti, hogy gyerektől, terhességtől függetlenül tejcsorgásom van. Ez gyógyszerrel (Bromhochriptin) megszüntethető. Amikor Somával teherbe estem, rögtön megszűnt a gondom. Most megint ezzel kűzdök, de most homeopátiával. Urtica 30CH - apasztó. (Ez a homeogolyó alacsony potenciában - Urtica 5CH - tejserkentő.) Kiráz a hideg ha arra gondolok, hogy gyógyszert kell bevennem. Pedig a következő baba igencsak várat magára... lehet, hogy van összefüggés...
+ Mennyi, de mennyi anyatejem ment pocsékba... senki nem tartott rá igényt! Már a kórházban a második napon 300 ml felesleggel rendelkeztem (ami itthon hatványozódott)... és köszönte szépen a győri gyerekbarát hórház, de nem kérte és itthon se senki! Szomorú.
Csupa szomorkás sikeredett mára... hát ilyen is van...
Húúú, van jó dolog is: Márta barátnőm pár hét múlva egy kisfiúnak fog életet adni... tegnap élőben láttuk a gömbölyödő pocakot, ami a drágát rejti. Faros a lelkem és császár lesz... úgy izgulok értük!
vasárnap, november 16, 2008
Vasárnap kettesben
- Mi volt a baja?
"Ott van a kémény füstje, vonatnak is ilyen füstje (van)."
-----
"Hol van a piros takaróm?" (egyébként halványzöld)
- "Kérem a könyvet!"
- Melyiket?
- "A pirosat!" - méltatlankodva
-----
Végülis az egész blog innentől állhatna ilyen idézetekből. Mindent visszaad egypár ilyen mondat. Érdeklődési kör, tevékenység, hozzáállás, gondolattársítás... stb. Elmentünk Kittiékkel sütizni. Soma végigdudorászta az utat. "Dili-dala, dili-dala, halihó, lili-lala, sanyi bácsi, hajajaó, tyaf-tyaf-tyaf... stb." Saját maga által kitalált dudorászás volt néha közbeiktatva egy-egy igazi szóval, mondattal de a dallamvonalat tartva. :-)
Bementünk a templomba, Soma nagyon beakart menni. Mindent végigmutogattam neki, nagyon figyelt és kérdezett. "Ki az? Micsinál a néni? ..." És kommentált is: "Ott a keleszt. Itt van a Jézuska! ..." Én igyekeztem kielégíteni kíváncsiságát, bár nem vagyok vallásos, de műveltségem azért van e téren a művészettörténet által. Alig akart kijönni (lassan kezdődött a mise)... sírva kellett kivinnem, annyira maradni akart. Érthetetlen, hogy honnan ez a vonzódás!? Megígértem neki, hogy majd a Papával(-Mamával) eljöhet majd még, akik idősödvén vasárnapi misére járók lettek. De én nem vagyok semmi ellen. Állítólag van 'Mocorgó mise' ilyen kicsiknek, ahol többek között mindenhova bekukkanthatnak a picik.
Mindig újra, meg újra rájövök, hogy milyen jó és érdeklődő gyerekem van, ha én is jó passzban vagyok, akkor élvezetes napokat lehet vele eltölteni. Ilyen volt ez a mai is.
szombat, november 15, 2008
Bébicsősz
Nemtudunk leszokni erről a kütyüről. Csak egy fal válaszja el a szobánkat egymástól és mégis. Kicsi korában azért szereztük be, mert hason alvó baba volt és állandó félsz volt bennem. De most... szinte semmi szükség rá. Bár Soma igényli, és figyelmeztet is, ha nincs bekapcsolva mikor lerakom aludni. Bár ez még nem indokolja, hogy én is bekapcsoljam a nálunk lévőt, de azt teszem. Függők vagyunk. :-)
Tegnap este Dumaszínházban voltunk Sopronban. http://www.dumaszinhaz.hu/ Csak úgy folyt a könnyem a röhögéstől. Tán azért is mert eléggé felszabadult voltam, no meg a poénok sem voltak rosszak. Soma meg jó kezekben... Anyóka és KatiMami váltották egymást felvigyázásban. Régen voltunk ilyen esti programon. Pedig megtehetnénk, Somát mindenki eltudja altatni, csak a módszerek mások. :-) Bár nem lettem volna ilyen nyugodt, ha tudom, hogy KatiMamival DVD-t néztek még vacsi előtt. KatiMami védekezőn: 'Soma rakta-indította be.' Na ez tényleg jó érv. Bár igaz lehet, mert a videó is elállítódott. Ám nem kellett volna hagyni. De általában a mi hozzáállásunkra (délutánonként 2-3 rövid mese) a KatiMami fütyül, sajnos: 'Miért ne nézhetné, hisz úgy szereti!??' Próbálom a nálatévézéseket kerülni, de ez szinte lehetetlen, mert éjjel-nappal megy nála a doboz, még este is arra alszik el. Nehéz ügy.
Ma tipikus szombat volt... Jó ebéd a Mamáéknál. Déutáni szieszta egy jó könyvvel... eléggé nosztalgikus érzés volt. Soma meg egész jól feltalálta magát a sok általa kitalált szerepjátékkal.
péntek, november 14, 2008
Mama Ringató-zott
csütörtök, november 13, 2008
Új játszótér
Ringató van immár Kapuváron is. HURRÁ! Az ismerős lány csinálja, akit én buzdítottam fel a dologra. www.ringato.hu Egy a baj, pont angolom van olyankor. :-(
Sírós bohóc
szerda, november 12, 2008
Jön a tél...
- "Jön a Tél, nézem... (kikukucskál az ablakon) Mikor jön a Tél?"
Így képződhetett valamikor a megszemélyesítés fogalma. :-)
Úgy ráérez a dolgokra. Mostanában a Bóbitából a 'Suttog a fenyves', 'Száncsengő' és a 'Csupa fehér' a kedvencei. Idézget is belőlük. A Télapó is elég korán beférkőzött általuk hozzánk. Most meg már a boltok, szórólapok is javában ontják már az idevágó elemeket. Így Soma minden piros ruhás embert letélapóz. Nagyon érdeklik az angyalkák, van egy fából faragott angyalfej a szobája falán, aki Soma álmára vigyáz, őt többször megszólítja napközben. "Angyalka nézz erre! Mutatom!"
Tegnap azt mondja: "Jézuska így tartja a fejét!" és félrebiccenti a fejét. Kiderült a Mamával egy útmenti keresztfa mellett mentek el séta közben és Soma nagy érdeklődést mutatott a bácsi iránt.
Egyébként minden doboz, táska "Ajándék!" felkiáltást kap mostanában Somától.
Ja és ma egész nap csavarogtunk, egy-két dolgot sikerült is beszerezni, úgymint: mézespuszi, gyertyák, mécsesek, ilyesmik... Nem lehet túl korán elkezdeni. Nem ezek voltak a céldolgok, de ha már megláttuk őket... (Azért a célok is elintéződtek.) Nagyon szeretem a Karácsonyt mióta saját családom van. (Előtte inkább a családi patáliák voltak nálunk jellemzőek a szeretet ünnepén, by Apám. Húú de régen volt, talán igaz sem volt. Bár kár áltatni magam, de hess ilyetén gondolatok!) Mézeskalácsot az biztos hogy sütünk majd Somával, már gyurmából edzünk is rá.
hétfő, november 10, 2008
Szösszenetek még
Játék közben: "Jujj, uristen!"
"Finimini, Katinagyi mondja." (evésnél)
"Hol a lasztim?"
"Aszta-paszta, Bandi mondja."
"Szipi-szupi!"
Apja szívdobogását hallgatja... "Táncolnak ott benn."
Halász Judittól a 'Boldog születésnapot'-ot hallgatjuk... Soma nagyot kurjant: "Jónapot kívánok!"
Jácint: Nézd milyen szép a hold!
Soma: "Tuti!"
- "Mi ez, nemtudom!? Anya mondja! Mi az tollas madár?" - Soma böngészik
- Strucc
- "Strucc, hihi!"
Kedves Lakótársak!
Íme:
vasárnap, november 09, 2008
Szösszenetek
Jácint mondja: Köszönj el Anyától!
Soma megfordul, nyújtja a kezét és a világ legtermészetesebb módján kezetfog velem!
Majd megszakadtunk a nevetéstől, ami nekem elég fájdalmas mostanság.
"Szerelőbácsi rakta a dobozt oda fel, kalapáccsal, szeggel... mutatom!" (áramelosztó doboz)
"Csinálta a másik a villanyt, huhúúú!" (új konektort raktak a konyhába) - sokszor szokott olyan helyre is 'a'-kat beszúrni, ahova mi nem szoktunk. Pl "a másik a szoba".
Soma énekelget: "Bákom-bákom... bákom-bákom... csigabiga gyele ki!"
- "Anya nézd ott a dodom!
- Micsoda?
- "Felment a bácsi magasra."
- Ja, a toronyra? Tudod te azt mondani!
- "Dodom. Dodom. Dodom." - kacag.
- Naaa Soma!
- És kivágja: "Víztorony!"
szombat, november 08, 2008
Óóó KatiMami, Mama, Papa és Anyóka...
SomaSumma: "Apa munkába van, Anya doktorbácsinál van, de hol van a Papa?" "Papa toronyt épít Somával."
csütörtök, november 06, 2008
Fogmosás
Perpill is fáj a fogam (ez generálta ezt a bejegyzést), a hátsó bölcsesség, betörött az oldala (Ilyenek a fogaim. Belülről romlanak, aztán egyszer csak beroppannak.) Holnap megyek Győrbe a szájsebészetre. Kaptam beutalót. Simán nemtudnak vele mit kezdeni. :-(
Soma jól van. Nagyon jó idő van/volt... Napközben Soma PiciMamával és Apával járták be a tavaszias várost.
Jácint most viszi ki a Mamához a Somát... ott alszik a gyerkőc. Mi meg reggel korán tudunk indulni. Som meg jó kezekben lesz. Persze nagyon Anyás, nehezen váltunk el: "Anyáhooooz!" - mondta. De azért Apába fúrta magát és lementek a lépcsőn...
kedd, november 04, 2008
Krumpli
Én ma próbálkoztam a szépüléssel. Kozmetikus-masszőr-fodrász dolgozott az ügy érdekében. Soma azt mondta: "Anya szép vagy!" De leginkább a nyakláncomat babrálta-nézte eközben, azok mindig bejönnek neki.
"Anya, valami pattant! Mi az vót, nemtudom!"
hétfő, november 03, 2008
Föl-le
Fürdésnél zörgést hallottam, megnéztem. Mondom, senki sem jött. Soma mondja: "Anya nézte, senki vót."
Kádban: "Ott a keleszt, ott is, ott is, Epci mondta!" (A csempe fugakeresztjeire célzott, de hogy hogyan jön ide az Evelin, az rejtély.)
Láztalan
Duma még hétfőről:
- Hogy hívják az Apát?
- "Hopfer Imle" (igazából Hoffer, de érthető)
- Az nem Apa, hanem a Papa neve. Apáé mi?
- "Jáccint"
- És a tied?
- "Hopfer Soma, én vagyok!" (és magára mutogat)
- És Anyát hogy hívják?
- "Hopfer Anya"
Ma mondta:
- Hogy hívják Anyát?
- "Kiszlányom" (PiciMama szólított így engem)
vasárnap, november 02, 2008
Láz
szombat, november 01, 2008
Gyertyák
De persze Soma mit sem sejt ezekről a dolgokról, ő ÉL, játszik, mesét néz-olvas, bukfencezik... és nagyon de nagyon szerette volna azt a sok-sok gyertyát elfújni.
"Nyuszika aluszikál, betakarom. Itt a nózija, szeme, füle... Nyuszika nézd ott a tévé!" Amit a hiszti ellenére sem kapcsoltunk be neki... kezdődik! Pedig tényleg keveset néz mesét, és tényleg csak azt. Nem akarom megvonni tőle ezt az ismeretszerzési formát. Átszövi a mindennapjainkat már a technika, és nem szeretem a végleteket, tehát mi is nézzük (főként dvd-t), és ő is, de keveset, erős kontroll alatt (és kizárólag szülői felügyelettel).