HóSoma

Ma reggelre valaki ledöntötte a hóemberünket! Hogy jut eszébe az ilyesmi bárkinek is? Ha felnőtt azért, ha gyerek azért. Én a mai napig tudok örülni bárki hóemberének. Ezek szerint mások nem így vannak ezzel. Délelőtt újáépítettük a Hómanónkat, még sálat is kapott. Ez már nem az a hóeséses jó kis téli idő (talán ez az egy formája van a télnek amit élvezek)... olyan vizes-latyakos minden (brrr). És persze most kezdtek el a gyerekek hóvárat építeni és jókat hancúrozni a hóban. Ki érti ezt? Soma is most fedezte fel a hó jó voltát, végre kesztyűt húzott (eddig egyáltalán nem volt hajlandó felvenni) és: "Morzsolom a havat, így e.", "Csinálok hógolyót!". És ment az árokban, hóban, míg ezelőtt ha egy szem valami is rátapadt a cipőjére, akkor azt azonnal le kellett topognia; a keze meg tiszta maradt ugye, mert nem nyúlt semmihez a kis úrigyerek. Egy régen látott kisfiúval, Barnabással találkoztunk, akivel jól eldiskuráltak, Barnabás segítette a kisebbet az árokjáró túrájukon, sőt kézenfogva is sétáltak. Ilyet sem láttam még Somától, egy szinte idegen kisfiúval egyből (meg)barátkozott.

Délután egy kis vásárlással egybekötött beteglátogatóba mentünk Mártihoz Sopronba (a csuklóját műtötték). Mindig rádöbbenek hogy micsoda jó kisfiam van. Mártinál ugyan van pár machbox, de más játék nincs. És én sem viszek neki semmit. Minek? Soma így is jól elvan. Megnéz ezt-azt, rápróbál néhány benyomható gombra, kicsit falatozik, mesél dolgokat és rákérdez dolgokra... és hódít. :-) Nem vad gyerek, bár egy pillanatra sem marad egyhelyben. Bárhova el lehet menni vele.

Hómanó

"Van hóemberünk!" Soma büszkén hirdette is, hogy "Anya építette és seprűt is rakott neki!" Én annyit tennék hozzá, hogy inkább Hómanó - jól áll neki a távolság az biztos... mi a harmadikemeleti ablakból nézzük, úgy teljesen elfogadható. Hát igen... erre voltam képes, de igencsak élveztem az építést. Persze Soma is segített, sőt Apának a hólapátolásban is nagy segítsége volt, gondolhatjátok...

Ja és egy hóember tényleg áthelyezhető, aki nemtudná! Ugyanis az első helyen nem volt jól látható helyen (az ablakból), így mehetnékje támadt egy jobb rálátás érdekében.

Mesebeli álom

Reggel kinéz Soma az ablakon: "Jééé, esik a mesebeli álom!" - és tényleg hullt a hó, de el is olvadt egyből.

Délután az időjárás idekergette hozzánk a kedvenc kishercegnőnket, Kittit. Anyukája csodaszépre varázsolódva és azzal a hírrel toppant be, hogy a lányka hétfőtől bölcsis lesz, mert neki vissza kell mennie dolgozni, különben elveszíti az állását. Szomorú. Nagyon át-meg-bele tudok helyezkedni a lelkiállapotába... két hónap és Kitti óvodás lehetne, erre most erre a rövid időre be kell szoknia a bölcsibe. Hát ez neméppen egy mesebeli álom. Elég érdekes helyzet, pláne, hogy Kitti nagyon érzékeny kislány. Nagyon drukkolok nekik ezúton is, hogy csak pici zökkenőkkel, de szépen lezajlódjon minden.

Leléptünk a színről

Somát Mamáékra hagytuk, ugyan csak másfél napra (hétfő-kedd), de leléptünk a színről egy kis gyereknélküli pihire.

Tanulságok:
• Baromira tud hiányozni a gyerek (ezért beszereztünk neki ezt-azt... amikor pont rá gondoltunk, szóval megtelt az autó)
• Nemtudunk töksötétben és síri csendben aludni (túlnyugodt volt a környék - ilyen is van??)
• Azért jó volt... és mennénk még.
• A Mamáékkal olyan jól elvan a gyerek, hogy alig akart hazajönni... (brühühü) Bár nagyon örült mikor megjöttünk, és egy majdnem spárgával üdvözölt minket.
• Nem alszik meg már a hordozható kiságyban (a kihúzható kanapén aludt, körbebarikádozva)
• Jó a gyerek természetismerete-megfigyelőkéje: "Papa csinálj PetiKutyát!" - adta ki gyurmázás közben Soma a parancsot. Papa tett is az ügy érdekében. Tessék! Mire a gyerkőc: "Ez nem a PetiKutya, nincs kukaca!" - hát hiába elég domináns a jószág említett testrésze. A nagyszülőket Soma efféle dolgokkal kápráztatta el folyamatosan.

"Megnézem ete!"

Manapság igencsak sűrűn hangzik el ez a mondat nálunk: "Megnézem ete (azt)!" Amikor nem vagyok jelen azért olyan nyugodt nem vagyok... a célpont tegnap például a krémpúderem volt... csak 'kicsit' nézte meg - még időben tetten értem. Egyébként mindent megakar nézni, nagyon kíváncsi természet. Addig nem nyugszik amíg meg nem kaparintja a kiszemelt dolgokat. A Mamák ebben jó partnerei.

Soma jó fiú, jól tűri a bezártságot. Mivel én negyondenagyon útálom a telet, így van nap amikor ki sem jut a gyerek. (Tudom nem jó, de...) Felállítottuk idebent a csúzdáját... szóval idebent is letud fáradni. Ha megyünk, akkor max a boltig megyünk el. Soma már nagyokat sétál egy ideje... bár ez a kétszáz méter is tud kétórás séta lenni (oda-vissza).
PiciMama (Marika néni) még mindig gyakran jön... és én nem bánom. Soma mást kap tőlem, mint tőle. Bár mondtam neki, hogy egy kicsit csökkentse a felkapkodások számát. Bár úgy tűnik nemnagyon megy neki, hogy ne tegye... hiába, Ő nagymama.

Mára azonban már egy kicsit sok volt az itthonlét. Ami főleg Soma beteg volta miatt volt. De mivel már csak a sok rohangálás után köhög néha, így útnak indultunk... Ma és tegnap is a PiciMamáéknál kötöttünk ki. Soma középpontba került, ami a legkedvesebb helye a világon. :-) Szinte végig bábozta és gyurmázta a délutánt.

A faliszőnyeg mint kuckó - elég kreatívan kezdi használni a környezetét.

A bennfentes

Tegnap megszakértette KatiNagyi munkahelyét (kozmetika) - ahol én próbáltam meg megszépülni...


Frankón tudja, hogy mi micsoda és hol kell bekapcsolni... no meg azt is, hogy mit csinál KatiNagyi: "befesti a Mama szemét", "leszedi Anya szőrét" (lebuktam)... Az a legjobb amikor ezeket az infókat vadidegenekkel közli.

Unalmas

... amit és ahogy írok. Soma így, Soma úgy, szép, okos, kacat... blablabla. Mondjuk elsősorban neki is szántam mikor elkezdtem. Soma van és ennyi. Én néha előtűnök mögüle, de nem jelentős mértékben. Jó lenne szenzációsan és szenzációsakat írni, de nekem ez nem megy. Mondjuk sohasem akartam író lenni (hál' istennek gondoljátok most). 'Nagy olvasó' akartam lenni mindig (már gyerekfejjel is). Sajnos mostanában olvasni sem volt nagyon időm, de a neten bogarászni igen. ÓÓÓ! Hát igen, én is most jöttem rá, hogy talán könyvet is olvashattam volna helyette. És mikor idáig jutottam csendes évődésemben, találtam egy blogot, ami olyan mint egy novellás könyv, csak jobb, mindig rakódik hozzá valami, vagyis sohasincs vége (remélem). És arra is rájöttem, hogy imádom ha más ír jól NEKEM. És NEKEM nem kell jól írnom. Szóval sokkal boldogabb vagyok, ha jót olvashatok, mintha írhatok. Ez van. Ez a blog nem lesz másmilyen mint eddig. Soma így, Soma úgy, szép, okos, kacat... blablabla. És így van ez jól.

Hurrikán

Egy hurrikán söpört végig a napunkon. Soma átlagon felül volt ma 'rossz'. Hogy is kezdődött? Az új ágya felett letépte a tapétát. (Én mondtam, hogy fehér festett falakat akarok!) Nekem vágott ezt-azt. Mindenbe beledugta az orrát amibe nem kellett volna... és persze egyértelműen ma süket is volt. Az egész napi fáradozásait a szerszámosládája bánta, vagyis eltettem. (Ha jó lesz, talán a manók visszahozzák.) Jácint szerint csak front van...

Emellett:
• Mutatóujját feltartva ilyet mond: "Pillanat, hozom a takarómat. Meg is van!" - és mellém bújik.
• Lég-szerepjáték (ó istenem már itt tartunk?!):
"Kibontom neked Anya ezt a kiflit." - kezében semmi sincs, úgy csinál mintha kicsomagolna-kitekerne valamit.
"Tessék itt van, neked adom a belsejét!" - szétmorzsolja a tenyerembe.

És egy költői kérdés: Miért van az hogy könyvolvasás közben sokat eszik a gyerekem? (Kösz KatiNagyi!)

Nagy fiú

... avagy a kisfiú gyerekágyat kap. (Márcsak azért is mert egy szivacson töltötte a múlt éjjelt - egyedül.) Ilyet kapott, és most édesdeden alszik is benne a büszke tulajdonos.

És segített is összeállítani (naná) - "Hol a fúróm, fűrészem, mindjárt hozom, így e vágom, brrrr...":

A kiságyat szükség esetére még a szobában hagytuk, és a kanapétól vettünk érzékeny búcsút (ezen meséltünk - megsirathatnékom van, bár rossz konstrukció volt). Így hát az egész szoba átrendeződött és a lefekvés emiatt izgalmasra sikerült, mert a bevett rituáléknak a kanapé távozásával lőttek... Somának nagyonis tetszett a megváltozott helyzet, olyannyira, hogy szinte mindent bevetett annak érdekében, hogy élvezzük még az új környezetet.

Mmmmmmmmm!

Ma délelőtt elhangzott az első: "Szeretlek... nagyon!" És hihetetlen, de nekem szólt. Átölelte a nyakam és erősen megszorongatott a 'nagyon" alatt. Mmmmmmmmm!

Soma ma 27 hónapos. Jó ajándék ez nekem erre a hófordulóra.
És van még ilyesmi ajándék, legalábbis én annak tekintem. Soma szobájában nagy káosz, főzött, és ez persze mindenhol nyomot hagyott. Hirtelen meggondolja magát, csúzdázni akar, kell a hely neki. "Anya felállít!" És komótosan elkezd összepakolni, mindent bele a helyére. És meg csak ülök a kanapén és leesik az állam, pedig még rágcsálom a 'sült banánt' amit készített nekem...

Itt az idő

Soma most szivacson alszik a földön... nem akart az ágyában aludni... már összerakta a Jácint az új ágyát... itt az ideje, hogy be is állítsuk, mint ezt imigyen jelezte is a fiatalúr.

Még mindig betegecskék vagyunk. Somába ma annyi bizgentyüt (homeo, gyógytea, aloé, normaflore, calcimusc, légzéskönnyítő balzsam, körömvirágkrém a nózira...) tömtem, hogy az lesz a csoda, ha nem gyógyul meg holnapra. Tegnap jól megijesztett minket. A sok köhögés miatt este az altatás végefelé kihányt mindent, természetesen az egész éjszakai felszerelése-ágya áldozatul esett. Jó móka volt. Annyiradeannyira mérgesek vagyunk magunkra hogy olyan közegbe vittük ami 'nem biztonságos' egy kisgyerek számára. Az ágyhoz meg lehet hogy tényleg elég nagy már.

"- Én már nagy vagyok!"
- Miből gondolod? - tudok ám kétéves szintűeket kérdezni.
"- Mert megnőttem nagyra." - és lábujjhegyre állva nyújtózkodik az elmaradhatatlan Soma-vigyorral kísérve.

Buli

Som túlpörgött. A csöpögő nózi sem akadályozta meg ebben. Folyton mozgásban van. Most például a kanapéról burult bele a szemetesbe, csak úgy két szempillantás alatt, semmi baj nélkül. Tegnap a jégen csúszott el, és egy homlok tockossal lett gazdagabb. Sok kis kék folt borítja, két csepp könnyhullatás és az elmaradhatatlan anyai gyógyítópuszi után már indul is a következőt beszerezni. Ha szólok, hogy oda ne és úgy ne, mert baj lesz belőle, és mégis megteszi, akkor nem sír. Hihetetlen energiák vannak benne, de hogy honnan? Alig eszik valamit, üres tészta, üres krumpli jöhetne csak tutira. Az örömködés mostani oka: ma délután itt volt JóskaPapa és a Keresztszülei az Evcivel. Volt nagy ajándékcsere... a gyerkő megkapta végre az ajándékokat (színes gyurma, Babilon, játék kvíz, és egy KippKopp könyv) amit a Jézuska a papához vitt, a JPapa meg megkapta a szülinapi ajándékát tőlünk. Som az ajándékoknál is jobban örült az Evcinek. Ezt jó jelnek tekintem. Tény, hogy a kiscsaj igazán ért a kiskölykök nyelvén. Mondjuk a KeresztPapinak és Anikónak is rettenetesen tud örülni Soma. Tán mert egyből veszik a lapot, benne vannak minden mókában. Kell ennél több egy gyereknek? Szóval ha ők jönnek, akkor tuti a buli. (Ezúton is köszi!)

Mostanában ha kérjük, hogy mosolyogjon, akkor megteszi, ekként:

Ma reggeli duma:
"- Apa meg...borokotozválkodott... Anya segíts, mondd mi az?!"
- Megborotválkozott. "
- Igen. Megborotválkoztál Apa?"

Tegnap esti duma:
"- Hol van Apa?"
- Dolgozik, de hisz tudod.
"- Jaaa, ja, elfelejtettem, ja, jaaa, elment munkába, keresi a pénzt."

Muklák

Azthiszem egypár miniatűr muklát sikerült beszereznünk a Dédinél. Soma alig aludt az éjjel... és én sem, nagyon náthásak lettünk egyik pillanatról a másikra. Som alig kap levegőt és alig eszik valamit... :-(
Mégritkábban fogunk menni...

Pettson

Ma 60 éves az Apám és holnap lesz 86 az Nagyapám (Apám apja)... vagyis Soma szemszögből: "Boldog, boldog szülinapot!" és fújhat gyertyát. Ez utóbbit már mindenki ráhagyja. Szóval ma délután Soma Dédipapájánál jártunk... na ezt úgy kell elképzelni, mintha a valódi Pettsont látogattuk volna meg. Rajzfilmen édesek a pókok és a muklák is... na de élőben??! Szóval nem részletezném. Igyekeztünk mindenre hunyorogva nézni. A konyhaablakhoz volt a legtöbb szerencsénk. Soma szerint egy "szegény rádió, fáj a feje" (rossz volt) és "kiállítás" volt ott, és talán ez volt a legjobb megközelítése a dolgoknak. Talán a csoffadt virágokra és az őskosz-pókháló keverékével beborított ramatyra célzott. Én gyorsan visszahúztam a függönyt, de egy életre belémivódott a látvány. Legyen az öreg mellett védőszó is, tényleg idős és egyedül van. Meghát egész életében ilyesmi módon élt. Most is piszkosul (szó szerint) kiöltözött, szerintem a nyúletető-disznóvágó felszerelése volt rajta, pedig várt minket. Most leírva humorosnak tűnik, de amikor Somát az ölébe fogta... úúú... Az ajándékba vitt képekre (a mi kis családunkat ábrázolják) annyit mondott, hogy jó, bár már van elég képe. Tán érthető is, hogy miért megyünk olyan ritkán hozzá.

>>>

Kriplisedem (most az egyik fülemre alig hallok)... morgok, elégedetlenkedem, másra vágyom (nehéz velem), aztán a gyerekemre nézek... és minden úgy jó ahogy van. Semmit de semmit sem csináltam volna másképp egész életemben.

Ez+Az

• Nyűglődöm... nem szeretem a telet, hideget. Most meg pláne ramaty az idő. Csúszik minden. Jácint dobott is egy hátast reggel.

• Tegnap délután becsípdött a derekam... brühühü. Egy rossz mozdulat, és kész. Már úgy vártam, hogy legyen egy kis szusszanásnyi időm ebben a ramaty bezártságos időben, és tessék. Bár már javul... lámpa + flektor kívül-belül. Még ilyenem nem volt... rossz, hogy Soma még igényli a felemelgetést, na ettől guvvadnak csak ki igazán a szemeim. Ülni-feküdni jó, menni-állni nem. És már túlfeküdtem magam ezért ülök a gép előtt. :-)

• Soma rám van cuppanva... "Anya elaltat, ölbe vesz, elolvas, ide ül, ide áll..." huhh...

• Som alszik is meg nem is (kb két hónapja hálózsákban) - ehhez is Anya kell(ene). Így zajlik: Alszik mélyen(!!), egyszercsak felnéz és ellenőrzi, hogy ottvagyok-e, ha igen, akkor alszik tovább, ha nem, akkor ordít. Én meg közben imádom őt, bár nem ezért, hanem mert olyan... meg amolyan... huncut.

• Úgy szoktam elbúcsúzni tőle esténként, hogy:

'Jó éjszakát!

Álmodj szépet,

pillangós rétet,

ahol tündérek

zenélnek.'

Nem találtam ideillő idézetet, így kanyarintottam egyet, nekünk valót. Soma tudja kívülről, néha váltakozva mondjuk. Tegnap este továbbgondoltuk - figyelem jövö idő! A főbb motívumokat megpróbálom idézni:
"- Anya elmondjad hol zenélnek a tündérrek!?"
- Egy szép réten, ahol sok a virág, térdig ér a fű és futhatunk benne.
"- Huhúúú! És kirakjuk a medencét a fűre és rakunk bele játékokat."
- És ki fürdik majd?
"- Apa, Anya, Mama, Papa és a Soma is! Dejó lesz!"
- Már alig várom.
"- Meg ültetünk papadicsomot, paprrikát, kukuricát... meg kumpit is. Meg combikát!"
- Combikát azt nem lehet ültetni.
"- Meg virágokat. Jajjdejó illat lesz!" - beleszipant a levegőbe és kacag hozzá
- Jajj, már itt tartanánk! - de ott tartunk, hogy Som nem alszik. És lehet rá haragudni? Ugye nem!

• Naponta ismétlődő új tevékenység: Soma kissámlit húz a szoba közepére, feláll rá és valami pálcaszerűvel vezényel. "Vezényelek!"- mondja és beint Maciknak, báboknak, játékoknak, traktornak... Apának.

• Mesét olvasok... Soma tovalapoz...
Mondom neki: Ne lapozz el, mert nem tudod meg mi lesz a mese vége!
Erre ő: "Fuss el véle." - és milyen igaza van! :-)

Két Hoffer

Most találkozott a két gyerek a Ringatón. Nem rokonok, de... abban biztosan hasonlítanak, hogy nagy beleéléssel tudnak enni a szőkeségek.

Meglátni, megszeretni...

Az alábbi monológot adta le ma a fiam a fürdőkádban: "Meglátni, megszeretni a dobozt. A búvár majd kihozza a dobozt. Megfogja kesztyüvel. Megnézi mi van benne. Húha homok! A traktorral odajön a Miki és kihúzza..." Vagyis a sétánkon megláttunk (a hídról) egy doboznak látszó tárgyat a folyó fenekén. Ez nem hagyta nyugodni a fantáziáját és kihozta belőle ezeket a hihetetlen mondatokat. Honnan vehette az elejét??

OdiFanni

Ma még egy utolsót karácsonyoztunk Soma kisbarátnőjénél, Fanninál. Soma rendszerint keveri a kiscsaj nevét a kutyájáéval... (Bocs Fanni!) Hogy miért, rejtély. Bár Odi kutyus is helyes, de azért Fanni a nyerőbb. Sajnos most sem voltak igazi partnerei egymásnak. Fanni szemlélődőbe helyezkedett többnyire. De ez Somát nemnagyon zavarta, jól elvolt a lányos játékokkal egyedül is. Főzött is sokat. "Jézuska hozta a Fanninak a mikrót. Megmikróztam Anyának a combikát. Nyomtam a gombot." (Múltidő!!) - újságolta a PiciMamának. Egy műanyag mérleghintával viszont nagyon jót játszottak (ha mindenki a másik által megengedett helyre ült), sőt Fanni volt a vezérerő. Rengeteg energia lakozik abban a kislányban, csak sajnos mi ebből ritkán tapasztalunk valamit is. Vali bánatára főleg az éjszakákra tartogatja a Fanni. Eljöttünkkor meg is ríkattuk a kis fürtöskét. Mit sem sejtve azt mondtam Somának, hogy adjon puszit Fanninak. Aki csücsörítve üldözőbe is vette a lánykát. De az "nem, nem, nem" felkiáltásokkal elszaladt és irtózatosan zokogni kezdett az apja vállán. Nagyon érzékeny kis lélek. Soma meg toppantott: "De akarom!" - vagyis ő puszizkodna... lehet, hogy pont ez volt olyan rémisztő. Tán többet kellene találkozniuk...

Vali, várom a képeket!!! :-)

"Anya elmondjad!"

- "Lackó csinálta ott fenn, Lackó szakember, ott fenn van a vinnyaróka! (Rámnéz.) Anya elmondjad!" - vagyis, Anya magyarázd el nekem vagy mondd helyesen!
- Villanyóra. - mondom
"- Villanyórát megnéz!" - és most már helyesen ejtve, kimondja a legnehezebb szavakat is.

"-Anya kérek habverőt!"
- Mit szeretnél csinálni vele?
"- Dobóni."
- Adok dobverőt.
"- Dobolok a dobverővel, így e!"

Az efféle szókereső kérdések a leggyakoribbak nála mostanság. Ha egyszer-kétszer már volt szerencséje a szóhoz, akkor már használja is. Bár néha elfelejti a szavakat és akkor csak azt hajtogatja, hogy "Anya elmondjad!", de nekem meg fogalmam sincs hogy mit kellene elmagyaráznom. Itt elkezdődik egy jó kis Aktivity.

- Mit szállítasz?
"- Szalmabálát."

"- Mama beszélgessünk!"
- Mit szeretnél elmondani?
"- Voltam a Lizánál, Szonjánál és a Helgánál is. Jó vót. Kaptam furulyát (síp), táncótunk is..."

Jég veled

Soma eddig csak könyvből ismerte a jég azon fajtáját amin csúszkálni lehet. Ma és tegnap megismerkedett vele, mivel befagyott a Váti tó. Tetszett is (amíg mozgott a szánkó alatta), meg nem is (a talpa alatt csúszott a jég!) neki. A korcsolyázók bűvölték el leginkább, alig bírta levenni róluk a tekintetét. Mindenesetre nagyon hideg volt. (Szombaton nem volt senki a jégen, Vasárnap pedig zsúfolásig volt tele - ki érti ezt?)

FestŐ

Érdekes: Soma nem szereti ha koszos lesz, lisztes, ételes, homokos... de a festéket meg direkt élvezi. :-)

"Tomi micsinász?"

Nagyon hideg volt ma is. Nemnagyon akaródzott kimozdulnunk. Míg ezen tanakodtunk Jácinttal, Soma kijelentette: "Lottozoba megyünk!" - tényleg mondtuk tegnap, hogy menni kéne, és lőn. A 30 lépéses séta után a gyerkőc jól evett és hatalmasat aludt. Aztán délután Zoli(Apu) és Tomi voltak a vendégeink. Som ismét sokat sírt a játékokért. "Somáé!"- toporzékolt. Aztán mikor megszokta egymást a két kisbetyár, akkor olyan jól eljátszottak, hogy ihaj. Tomi alig akart hazamenni, ami nála nagy elismerés. Soma folyton Tomi nyomában volt. "Tomi micsinász?" Tomi meg a nagy óvodás tájékoztatta is. Nagyon udvarisan átadta Somának az elhisztizett dolgokat. Csak egyszer adott hangot a nemtetszésének: 'Soma olyan... buta.' Hááát... Mondtam, hogy még kicsi, és ezért. És reménykedem, hogy tényleg csak ezért.

Reggel Soma ébresztett... "Odabújok Anyához! Én is pisze, te is pisze." - és meg piszézte az orrom. Jajjdejó volt. Aztán felfedezett egy feledékeny-Jézuska ajándékot a fa alatt. Kihúzta a könyvet a tasakból és felkiáltott: "Zsubatta!" Jópár hónapja ismerkedett meg a könyvvel az ajándékozóknál. Akkor is tetszett neki, most meg felismerte a borítóról. Hihetetlen, hogy mikre emlékszik.

Végre kirakózunk! Eddig egyáltalán nem érdekelte ennek semmilyen formája. Márti nagynéném Jézuskája egy vonatos óriáskirakót hozott (24 db - kb 70x50 cm)... és Soma lelkesen vágott neki a feladatnak. Délelőtt kis segítséggel majdnem az egészet kirakta.

Elkezdődött...

valami. Remélem jó lesz...

"- Boldog szülinapot!"
- Nem Soma...
"- Boldog újévet!" - vágja ki Soma, hatalmas vigyorral kísérve.

Szóval mindenkinek: BÚÉK!

...vége!

Vége az évnek. És mint mindig, jó szokásához híven Apa dolgozott szilveszter éjjelén. Mi meg mentünk bulizni a Helgáékhoz. Már ha ezt annak lehet nevezni: gyerekek rohangálása, játszása és a mi elmélkedős beszélgetéseinknek váltakozása + bónuszként Soma nyüglődős alvása + ráadás új fogacska (jobb alsó 3-as). És ez utóbbiakat ki is fejteném:

Hihetetlenül nehezen alszik manapság kisfiam... (és mégis vettem a bátorságot és elmentünk... nem is értem magamat). Már a déli altatása is igen nehézkesre sikerült, s végül a padlón aludt el, mellettem. "Anya kezét a derekamra!" A kilopódzásom után másfél órát sikerült is ott aludnia. Ezután következett a gyerekek szilvesztere, a mi örümünkre. :-) Liza segített sütit gyártani a Helgának, amihez Soma is csatlakozott volna, ha nem lett volna lisztes a keze tőle. De lett, így a nyers tészta kóstolásán túl nem jutott. "Köszös a kezem, megyünk kezetmosni." - általában ez a helyzet az ilyen tevékenységekkel. Egyre jobban rá kell jönnöm, hogy Soma keze és lelke is hófehér. Az én kis mimózám könnyen sértődik meg és ejt hatalmas krokodilkönnyeket. Meg persze az osztozkodás sem nagyon megy neki... Ezért is szeretném Somát minél többször gyerektársaságba vinni. Szóval potyogott sok Somakönny is, de azért több volt a Soma-Liza-Szonjakacaj. Mindenkinek jutott álarc (Som: "fölarc") és síp is. És jöhetett a tánc...

Aztán a tombolda után (+ egy lámpakörte törés, Soma által - bocsi!) jött a vacsi-fürdés program. Ez utóbbit úgy képzeltem el, hogy zöld vízben 3 gyerek. De Soma nemvolt hajlandó a csajokhoz bemenni, csak kintről kukucskált be időnként, de az idő javarészét a bilin töltötte, szenzációs adagot pisilgetve össze. Pedig a víz irtójózöldre sikerült. Mikor a lánykák már szétáztak, és csak Soma maradt a fürdőben, akkor már bátrabb lett. Mondom neki, hogy megijedtél a csajoktól? Erre ő: "Igen!" Ó édesem, fogsz te még könyörögni...!

Aztán megint itt vagyunk az alvásnál. Som ezerrel csimpaszkodotta nyakamba és sírt-ordított, nemakarta, hogy ott-elhagyjam. Sírógörcsöt kapott, olyannyira, hogy bukott is egyet. Az arca lángolt. Ilyen még nem történt velünk. Nagy nehezen sikerült szóra bírnom, és kiderült hogy nagyon fél. És mitől? A függönytől, amin karneváli bohócok színes kavalkádja volt látható (még annó tőlunk kapta a Liza). "Morcos nénik, bácsik vannak rajta.", "Levesz fölarcot!" És tényleg nem volt más megoldás. Kedves házigazdánk, Zsolti levette a függönyöket. (Köszi köszi köszi!) "Zsolti levette a függönyt, mert féltem tőle, nénitől. Megijedtem." ... és miért ez a sztori? Soma pár napja KatiNagyi folyton csordogáló tévéjében meglátott egy kisfiút farkasálarcban, amivel a barátját ijesztgette (családi mozifilm karácsonykor). E miatt is kellett beszerezni a "fölarc" egy barátságosabb formáját. Folyton álarcok jártak a fejében, ahol jártunk mindenhol kiszúrta például a velencei remekeket, és bármit elnézett annak. Most meg ez... Megértem azokat a családokat ahol bojkottálták a készüléket. De a rokonság más hozzáálllású tagjaival mi van? Talán ilyesmi kell ahhoz, hogy megváltoztassa az ő nézetüket is. >>> Ma KatiNagyi jöttünkre kinyomta a készüléket.

Minden porcikám fáj a hajcihőtől, de mégis jól éreztem magam. A manóra egyszerűen nem lehet haragudni. A társaság remek (és elnéző) volt, no meg nagyon élveztem ahogy a két tündéri csajszi a fiammal ott zsibongott körülöttünk. Ennél jobb és egyben nehezebb évzárást el sem tudtam volna képzelni. Na tessék!