Gyereknap még

KatiMamihoz mentünk ahol a pesti rokonság várta Somát, majd a tesómék is befutottak, no meg ott volt az új gyereknapi csúszda. Élvezte is rendesen, no meg a körülötte való zsizsegést is. Nemvárt ajándékokkal lett gazdagabb: homokozós dömper, távirányítós autó (amibe annyi elem kellett volna, hogy nem tudtuk beüzemelni) és egy versenyautó, ami irtózatos versenyhangulatot produkál a pilóta fejének lenyomásakor, csak úgy csikorognak a kerekek... Fúúú ezt még visszakapjátok édes Tesócsapat! Som rendesen produkálta magát a népnek. És a nép is adta alá a lovat. Ez arra az eredményre vezetett, hogy Soma este ismét gyors elalvást produkált.

Gyereknap

Szombaton délután a helyi gyereknapra igyekeztünk Somával kettesben. Vagyis az hogy igyekeztünk az azért túlzás, a fiatalember nemigen akart elindulni otthonról, míg én sem nagyon vágytam egy újabb kapuvári "nagyszerű" rendezvényre. Az érzésem beigazolódott. A gimis sportcsarnok volt a rendezvény helyszíne, ahol azóta nem is jártam mióta lefutottam utolsó gimis köreimet a pályán (15 éve), és szerintem karbantartók sem (mocskos, beázott-repedezett falak). És ami a legszebb: a gaz-fű is ókori időket idézett. Az épület már annó is unmodern építmény volt, de ez volt a legkevesebb! A gazban botorkáltunk... jajj. Vagyis botorkáltunk volna, ha Som olyan típus lenne, de nem, a dzsindzsáson túlra ő egyáltalán nem akart kerülni. A tűzoltóautókat megcsodálta, és egy vállalkozóbb szellemű tűzoltónak feltehette véget nem érő kérdéseit is: "És az a kompresszor mi ott?" x 100. A parkolóban elektromos járművekre lehetett felülni (dzsip, kvad, kismotor) ezek voltak a slágerek Sománál. Alig akarta otthagyni őket. Mindegyikre felült és nyomta a gázt kormányzás nélkül... isteni volt (jajj a derekam!). Amikor próbáltam elkerültetni vele a gazban landolást, akkor meg rém sértődött volt. A többi esemény feledhető volt. De a célunkat elértük: rettenetesen fáradtan zuhantunk ágyba mindketten. És kettőnk közül legalább egyvalaki jól érezte magát.

Büszkeség

Ma töltöttem be a 16. hetet. Soma meg a 31. hónapot. De ma nem ezek a fontosak. Helga barátnőmmel ma délelőtt szülinapi "kincsvadászat"ra mentünk. Vásárolgatni, csak mi ketten. És akkor ki vigyázott a gyerekekre??? Pedig abból három is rohangált a lakásban. Hát APA! A mi Apánk, Jácint. És nagyon ügyesen teljesítette is a feladatot, másfél órán át három gyerekre ügyelni a kis lakásunkban (sajnos a rossz idő okán itt). Ezer hála és köszönet érte! Büszke vagyok rá.

ELSŐ NAGY HISZTI

Mindig örülünk ha vendégek jönnek hozzánk... és pláne hogyha még itt is szeretnének aludni, mint ma a Liza. :-) Bár nemtudom mivel érdemeltük ki ezt nála, mert unta magát míg a kicsik aludtak és Somával többször konfliktusba is keveredett, mivel Som játékféltése a mai nappal csúcsosodott ki. És egyúttal megejtette az ELSŐ NAGY HISZTIT is ma délután, igazi földönfetrengős-verekedős-dobálós-ordítós-sírós-arcmosdatós (hajszálhijján lezuhanyzós) hiszti volt ez. Én eltávolítottam, ő folytatta, és a lányok is az önfeledt gyurmázást, az új szerkezettel. Lizát kicsit sértette az eset, hiszen neki nem adták oda a gyurmázókést, pityergett is. Míg Szonját a maga két évével szinte meg sem érintette a nagyobbak vitája - pedig ott ült köztük - ő csak mosolygott . Hihetetlen a kiscsaj! (Néha nemtudom eldönteni, hogy jó-e ez igazából, de anyájának tetszik a hozzáállása, belevalósága.) Engem megrázott az ügy, Soma ilyetén "kezelésében" nem vagyok járatos, féltem, hogy kárt tesz magában + a pocakomat is féltettem a rúgásoktól-csapásoktól. A gyerek engem akart, meg nemis, és az alatt a pár perc alatt mindennel így volt. Félek, hogy ez még csak a kezdet...

Élményfürdő

Soma két babamedencéjét találtuk meg a hőségre való tekintettel. A zöld üzemképes volt, a ciklámen lyukas, ez utóbbival takartuk le a zöldet, hogy ne menjenek bele a rovarok. Som lefordította a rosszat, átmert bele némi vizet, és egyikből ugrált a másikba. Igazi nyári pancsolást rendezett, alig akart kijönni a vízből. Ja és természetesen mi is úsztunk. :-) Minek ide nyaralás?

(Azért azok a kilátszó bordák kicsit aggasztóak... Most még kevesebbet eszik mint idáig. Lehet a semminél is kevesebbet enni?)

Útlevél

Megjött Soma útlevele... és micsoda édes benne a fényképe. Ezt mindenkinek látnia kell! És hogy fotózkodik egy igazi úr? Feláll a székre, halvány mosoly és kész:

Osztálytalálkozó

Ma volt a 15 éves (húha!) gimis osztálytalálkozóm. Nagyon jól sikerült, tán azért mert semmi pozitív reményem nem volt hozzá. Nem is voltunk mi ilyen jó osztály, mint amilyen jó kis rötyögős-beszélgetősre sikerült ez az délután/este. Igazán jól éreztem magam. Mondjuk inkább (baba)-mama klub érzésem volt. Tele az osztály kisgyerekesekkel. Hiába manapság értünk meg rá. 32+1-es létszámú osztályból 18an voltunk ott. És voltak páran, akik épp a gyerkőcük miatt nem tudtak jelen lenni.
Soma a PiciMamáéknál aludt az éjszaka, mert Jácint szolgálatban volt. Igazán jól érezte magát Soma is, ezt nem győzöm hangsúlyozni! Szóval én szórakozhattam, míg a remek fiam remek kezekben volt. (Köszönöm!) Bár szerintem jól lefárasztotta a nagyszüleit. Erre utal az elmesélt részmozzanat is: Este már PiciMamának nem maradt ereje több mesére (gondolom már 28-at mesélt) és mondta Somának, hogy már összefolynak a betűk a szeme előtt, nemtud több mesét olvasni. Erre Soma: "Jól van mama, akkor majd én olvasok neked." És a képek alapján a "Finduszosból" (a nagy kedvenc: Findusz és Pettson) olvasott a Mamának, amig ki nem csúszott a kezéből a könyv... és elaludt. :-)

Így indultam a "buliba". Az állapotomat hiába is tagadtam volna - 15 hét az 25 hét (mindenki ennyire saccolt!). Nagy kihívást jelentett az öltözködés.

15. hét

Tegnap először úgy igazán megéreztem a baba mozgását. Már voltak előbb is olyanmintha érzéseim, de a tegnap esti már tagadhatatlan volt. Már most imádom őt, akármilyen is lesz. Egy pici élet... egy új kezdet... egy édes érzés.

Orvos váltásom már biztos, találtam is Győrben egy jónak igérkezőt (Márta barátnőm dokiját). Tudom, hogy macerás lesz eljárni, de a tudat, hogy a választott orvosomnál (jó kezekben) fogok szülni, mindennél többet ér. És nem járok úgy mint Somával annó. > Az orvosom konferencián. Mindenki csak csóválja a fejét. Túl magas a vérnyomásom. Aztán átvisznek a győri kórházba, hogy ott idegen orvosok adjanak kézről kézre. És én meg csak reménykedem hogy jó lesz a vége, bár az előző kórházban megmondták, minden komolyabb vizsgálat nélkül: "Károsodott a magzat, csak az a kérdés, hogy mennyire." Szerencsére nem volt igazuk. És tudom, hogy ez egy másik terhesség, minden másképp is lehet, de mégis ott van bennem a félsz.

Múlik az idő

Soma megint egy hófordulóhoz ért. 2 éves és 7 hónapos. (Lassan átkellene térni a félévenkénti fordulókra.)

Egy kicsit piros szemű (valószínűleg allergiás valamire) élénk kisfiú. Bár a játszótéren lefagy, ha túl sok a gyerek, csak áll és néz akár fél órán keresztül is. De ha eloszlik a gyerekcsapat, akkor megjön a bátorság és most már mindent ki akar próbálni. Nem vág neki egyedül a dolgoknak, szereti ha a közelben van valaki, aki reményei szerint elkapja. Én ezt annyira nem díjazom, ülnék az árnyékban a méretes pocakommal (sokan azt gondolják, hogy a nyáron már meglesz a baba, vagy tán ikrek - hát egyik sem). Messze van még november 12, pláne egy ilyen aktív manóval.
Mindig csak kimenne, amit őszintén megértek. Soma aktivitása legtöbbször irányítható, ha itthon vagyunk, szívesen segít öntözni, törölgetni, takarítani, teregetni - a csipeszek még most is nagy kedvencei. Nagyon vonzzák a gépek és szeretne is velük ügyködni, úgymint pl turmixgép. Csakhogy a múltkor is az történt, hogy ő darabolta a banánt (minden vágás után kéztörlés - remélem nem lesz kényszeres), öntötte a tejet, nyomta a gombot, és örült a sikerének és én is. De nem lett sima a pép és én újra elindítottam a turmixot (szóltam, hogy indítom). És Soma sírva fakadt: "Megijedtem tőle." Az ilyesmi szituk gyakoriak.
Most már próbálkozik a vetkőzéssel, egész ügyes, zokni, cipő, pulcsi, body, nadrág levetése megy már neki. A felöltözés terén a cipőbe lépésig jutott. Nagy eredmények ezek, mert egy hónappal ezelőtt még semmilyen hajlandóságot nem mutatott ezeken a területeken.
Most bújik a 17. foga (bal alsó hátsó rágó).
Szobatisztaság elnapolva.

Reggel nagy a csend a gyerekszobában, benézek, Som a földön fekszik és vigyorog: "Anya gyere, cukor vagyok. Egyél meg!" - Ez többszörösen érdekes, mert cukor nálunk igazából csak a teába kerül. Cukorkát pedig Soma még nem fogyasztott. De igaza van, Ő egy ennivaló cukorfalat!

Ödönke

Gábor tesóméknál is lehet, hogy már idén megérkezik az "Ödönke" fedőnév alatt futó baba. Anikó jelenleg 7-8 hetes terhes.* És pont ennyi hét különbség van a várandóságunk között is. :-) Juhé!

*Anyám úgyis elmondja fűnek-fának... lehetek egyszer én a gyorsabb. :-)

Fifikás nyuszi

- "Anya, fáj a fejed?"
- Nem.
- "Akkor kérem a fűrészt."
És a gyanútlan besétál a csapdába.

Marika az egyik szomszédunk. Van egy elektromos háromkerekű járműve. Mindig csalogatja Somát, hogy viszi egy körre. De annak nemnagyon akaródzik mennie vele. Egyik alkalommal a többszöri noszogatásra ezt mondja a gyerkőc:
"- Nyuszi vagyok, nem ülök föl."

Szöszik

Ma végre útrakeltünk egy baráti látogatásra Helga barátnőmékhez. Rég nem voltunk sehol. Már egy rövid kocsikázástól is kirázott a hideg ezidáig. Most azonban mehetünk! (Persze ha nincs front.) Bár alaposan elfáradtunk mindannyian, azért nagyon jó volt. Soma életében először kihagyta a nappali alvását. Ugyebár nagy húzóerő, ha a nagy majdnem4éves nem alszik napközben. Aki talán még Sománál is álmosabbnak és nyűgösebbnek tűnt (bár fifti-fiftiben lehet, hogy kiegyezhetünk). Mindenesetre jót sűrűsödött a három szöszke gyerkőc és igazán finomat és sokat ettünk. Főleg én ez utóbbit, hiába, ha kívánja az ember lánya. És még lett volna miről beszélgetnünk... De Som befáradt és haza kellett jönnünk. Hihetetlen, hogy kibírta az egész napos fennlétet, amikor két órát simán alszik minden nap. Lehet, hogy az evés meghozta az energiát, mert ennyit még életében nem evett mint ezen a szép napsütéses napon. Köszönjük!

"korbádé"

Vagyis van egy halandzsa szótára Somának. És még sejtelmünk sincs hogy mit jelentenek a kreálmányai. Több szövegkörnyezetbe és eltérő cselekvésekbe tudja beilleszteni például azt a szót is, hogy "korbádé". Pl1.: "Kivettem a Mami kocsijából a korbádét és kiköptem, nem volt jó." Pl2.: "A bácsi elővette a korbádét, felment a létrára és fúrt." Van több ilyen szó is, de sohasem tudom megjegyezni őket. (Fel kellene írni, tudom.) Jó lenne tudni, hogy Soma szép beszédébe, hogy kerültek bele ezek a szavak. Pláne, hogy rendszeresen használja őket, csak nem következetesen. A szép beszédre egy mai példa, PiciMama megkérdezte Somát: Kérsz kumpit (a gyerkőc első szavai között így szerepelt)? Erre Som: "Mama, azt úgy kell mondani, krumpli!'

Az jutott eszembe (miközben írtam), hogy lehet, hogy ez egy önkéntelen mentőtechnika a gyereknél. Ha nem jut eszébe valamilyen szó, akkor ezzel a halandzsaszóval helyettesíti azt. Így kerülve ki a dadogást.

Gyerekek

Betöltöttem a 14. hetet. És egészen kezd babatudatom lenni. Mi is ez? Egy érzés. Sokat gondolok rá, szinte érzem ahogy mozog (bár nem vagyok nagyon bizonyos a dolgomban), látom magam előtt ahogy forog, emelgeti a lábait, karjait (a képzelőerőmmel sohasem volt gond). Nagyon szeretném ha lány lenne, mert Jácint azt szeretne, én meg nem bírnám ki (perpillanat) ha ketten sikkantgatnák az autó hátsó üléséről, hogy "Keressünk egy traktort! Hohó, ott látok egyet!" Jelenleg szerelmes vagyok a fiamba (várandós véglet ugyebár), olyan drága kisember, de a fűkaszás-fúrós-markolós vonalból most nagyon kezd elegem lenni. És nagyon sokszor hárítom az efféle dolgokat Apára. Apa meg férfiasan állja a sarat. :-)

KatiMami egyébként névajánlgatásban szenved... ahányszor megyünk hozzá, vagy találkozunk vele, mindig van egy új LÁNY(!)neve. >Sára, Lea, Léna. Persze majd mi ezt eldöntjük, pláne, ha fiú lesz. :-) A tesóméknál is baba lesz valószínűleg (még nem volt orvosnál az Anikó)* de van már poz. tesztje... (ugyebár nála volt a varázs-páfrányos nézőke). Ott meg fiúneveket ajánlgat. pl. Gergő, Bendegúz. Ahhoz képest, hogy azt mondta, hogy elég neki a Soma unokának, most teljesen oda van.

*Bocs Tesócsapat, de le kellet írnom... annyira örülünk a dolognak!

VIP

3 napos Rally van a "mi utcánkban". Tehát Apa és fia (férfiasan) szórakozik... Tegnap egy VIP kártyát szerezve olyan helyeken jártak, ahol csak kevesen, például a boxutcában. De Soma semmibe, semmire nem volt hajlandó felülni, pedig mindenki győzködte, hogy kipróbálhat szinte bármit. Sőt a sajtófőnök csaj (naná!) még vitte is volna egy kört az egyik versenyautóval. De ő semmitsenem, csak bámult és bámult... alig akaródzott hazakeveredniük.

Labor

Ma voltam vérvételen... Elaludtam. 9-kor indultam, és még a nőgyógyászatra is bekellett mennem a papírokért, fél tízig volt labor. Bőgtem egy sort... A hormonok ugyebár... De végülis minden flottul ment. Lehet, hogy pont azért mert sírtam? :-) A vért is sitty-sutty levették (vagy fél vödörnyit), de még mindig feszült vagyok... Megcsináltatom a Down-tesztet is, bár Szirka blogja, teljesen feleslegessé teszi ezt számomra. (Jácint nem akar semmi "rossz"-ról beszélni.)

> A Down-teszt negatív. A vérképemen semmi negatívum.

Ficánka

A tizenkettedik heti ultrahangra ma este került sor, miután reggel a védőnőnél jártam. Minden rendben. A vérnyomásom nagykönyvbe illő (120/80) és a közérzetem is (lekopogom) egész jó. Na de, ma végre megláttam ŐT. Nagyon mozgékony volt, alig lehetett "elkapni". Sőt a karocskáit is a fülére rakta, mintha nembírná a zajt és a macerálást. Édesem... Nagyon hasonlított Somára, pont ebben a korában. :-) Határtalanul jó érzés, hogy van nekem. Remélem a továbbiakban már könnyebb lesz nekünk együtt.

Észrevétel

Amikor elmentem tegnap (vizsgázni), akkor egy Nagyfiút hagytam itthon. És mikor pár óra múlva visszajöttem, egy Minimanó szaladt elém. :-) Tán nem árt a dolgoknak egy kis 'távolság'. Bár mindkét fiút kedvelem.

Anyák napja

Fertődön a május elseje 3 napig tartott Soma örömére, és tán anyák napja alkalmából? Pénteken olyan ramatyul voltam, hogy Som csak Apával majálisozott szintén itt. Szóval még most is állt a sátor, mentek a műsorok, kívül régmúlt idők játékaival lehetett játszani, ugrálóvárazni lehetett volna és elektromos kvadokon lehetett volna menni. És miért a feltételes mód? Mert a gyerkőc az légvárakat messze elkerüli, még nem volt rá példa, hogy kiakart volna egyet is próbálni. A kvadok viszont nagy kedvencei lettek, csak ült és ült rajtuk egész nap(!), de beindítani még véletlenül sem lehetett alatta őket. Mást se hallottam tőle, hogy a "skvad" ilyen meg olyan, és így és így megy. KatiMami és Apa jól bírták a strapát, ők voltak a kvadon ülő versenyző felvigyázói a tűző napon.

Azért anyáknapi köszöntésre is sor került, méghozzá ezzel köszöntöttük fel - a virág mellett - a nagyikat:

A kézlenyomat a hátoldalra Soma találmánya volt, a kivágott pillangó az enyém, aminek őszintén örült a fiatalember. Én meg beértem köszöntés gyanánt a lelkes művészember kacagásával és elmélyült ügyködésével. Sőt én is kaptam egypár csudaszép kézlenyomatot. "Most Anyának nyomtatok."

Kistesó-tudat

Ma töltöttem be a 12. hetet. A 'végre' érzéshez rettenetes fejfájás társul. Használhatatlan vagyok. Tegnap fenn, ma lenn. Föööl-leee ahogy a szél hintáztatja az ágat... Na de hagyjuk ezt. Annyi mindent szeretnék leírni, tele van piszkozatokkal a blog, amelyek sohasem látnak napvilágot.

Szinte az legelejétől Soma tudja, illetve mondtuk neki, hogy kistesója lesz, aki a pocakomban lakik, mint annakidején ő is. Azt hogy a rosszulléteim a baba miatt vannak, azt sohasem említettük neki, nehogy már most haragudjon rá. De azt, hogy vigyázzon Anyára és a pocakjára azt többször is hangsúlyozzuk neki. Mégsem vigyáz, mármint hogy is várhatnám el egy kétésfél évestől, hogy tényleg vigyázzon. Azonban mostanában többször óvatosan átölel, hozzámbújik és simogatja a karomat "Ez/Ő az én Anyukám!" Én meg olvadozom.
• A köldökről azt találtam mondani neki egyszer, hogy mi ott voltunk összekapcsolódva, amikor még a pocakomban volt. Azóta "Kapcsolódjunk!" felkiáltással jön, és a meztelen köldökünket kell összeérinteni. :-)
• Van egy régi szokása, hogy belefúj a szabad testrészeinkbe, vagyis lábak, karok, nyakak a célpontok. És azt is élvezi ha mi csináljuk neki, főleg ha a hasába fújunk bele. Egy-két hete jött és felhúzta a pocakomon a pólót (igen, van már pocakom, úgy nézek ki mint aki minimum félidős) és közölte, hogy "Trombitálok a kistesónak!", és úgy is tett, belefújt nagyokat és hatalmasakat kacagott hozzá. Azóta ez visszatérő momentum lett. Szegény baba már most edzésbe került. Hiába, egy nagy hároméveshez nem árt idejekorán elkezdenie az edződést.
• Soma mostanában többször szopizni akar, de egy pohár tejjel hamar le lehet szerelni. A múltkor azzal jött, hogy: "Anya mi van a cicidben?" Mondtam neki, hogy még nincs tej benne, majd mire kell a kistesónak arra már lesz. Erre ő: "Kibújtam a pocakodból és szopiztam."

Szóval mit is tud egy kétésfél éves?