Fizikailag rosszul vagyok a tehetetlenségtől. Ma volt az oviban egy eső után köpönyeg típusú rendkívüli szülői a csoportbontásokról. Soma új óvónéniket, új csoportot kap, vagyis szinte nem ismeri a csapatot. Soma nehezen szokik be az oviba, mert sokat volt beteg, és állandóan fél a nagyobb gyerekektől (akár csoporton belül is). Az idegeneket (ha gyerek, akkor is) mindig tartózkodással kezeli egy jó darabig. Szóval most nem lesz szeptembertől semmi állandó az ő kis óvodai létében. Rettenetesen aggódom érte. Féltem. Ezért is mentem el a szülőire. Azt reméltem - én naív, hogy megbarátkoztatnak bennünket szülőket a kényszer okozta helyzettel és talán megismerem az új óvónőket. De ehelyett litániát kaptunk az óvoda sanyarú helyzetéről. 20 fővel lehet csak csoportot indítani. Idén 3(!!) gyereket irattak be ebbe az oviba. Tehát nem lesz kiscsoport. Ezért 2 óvónőt elbocsájtottak, a gyerekeket pedig 1 nagycsoportba és 2 kisközépsőbe osztották el. Darabra. Mert szegény elbocsátott óvónők brühühü (tényleg sírt a vez. óvónő), mert szegény nagycsoportosok brühühü (a középsősökkel együtt kell járniuk és az ő óvónőiket szalasztották), de a kicsiknek úgyis mindegy, mert alig szoktak be még, teljesen mindegy nekik, hogy kivel lesznek ősztől. Ezt így ki is mondták. Ezen a ponton felszisszentem. Ó, érzékeny Somaléleknek annyi. Aggodalmamnak hangot is adtam. Erre vázolták, hogy nincs is nagyon választási lehetőség. Ez van, és kész. Aztán tovább folyt a sírás-rívás. És a beszéd elérkezett ahhoz a ponthoz, hogy hálég bevezették az iskolákban az osztályozást az alsó tagozatban is. A mintegy 15 szülő (ennyien voltak jelen) hevesen bólogatott egyetértve ezzel. Az én fejcsóválásomra (csak én egyedül!) egy kis bizonygatással (szülő és óvónő együttes erővel) megtámogatták e kijelentést. Na innentől némaságba burkolóztam. Nincs kiút. Nincs válasz. És mindent értek. Sajnos. De mi lesz Somával?
És most már azt is értem, hogy a katolikus oviban miért van olyan sok gyerek.
hétfő, május 31, 2010
vasárnap, május 30, 2010
7 hónapos
Ma lovasbemutatóra készültünk, de a hatalmas zuhé elmosta. Soma az autóból vágyakozva próbált meglátni egy-két lovat, sikertelenül. Így végül egy fagyizóban kötöttünk ki. Ettem finom fagyit Zsombornak is. Soma beugrálta a teret, Zsombor pedig mindent megcsodált, komoly úriemberhez méltón. Elvégre 7 hónapos.
És milyen is? Alapban nyugodt, mosolygós még mindig.
• Puha, sima, forró talpú. Izzadt buksis, de száraz kezű. Kapirgál minden felületen. Kapirga Manó II.
• Gyors mint a szél. Kúszik. Pláne ha izgalmas felületet lát (parketta, szőnyeg, cipő...). Soma "kapj el ha tudsz"-ot játszik már vele. És nem mindig sikerül meglógnia előle. Próbálgatja a mászást is, a kutyus póz néha sikerül neki. Sokszor túrja a földet, csak a fejebúbja és a talpa érinti ilyenkor a talajt.
• Bö és berregni próbál, fújja a nyálát, rezegteti a szájaszélét.
szombat, május 29, 2010
Soma napja
Természetesen nem csak az övé, mert a (városi) gyereknapról van itt szó. DE Soma legyőzte önmagát, vagyis a félelmeit.
1. Az ugrálóvár elejéhez is odamertünk menni. Eddig a hátsó részen található légbefúvó gépet csodáltuk meg az ilyen rendezvényeken. Ééés a vár szélén szigorúan a kezemet szorongatva ugrált párat. Csoda. Vagy talán csak lassan (be)érik ez a gyerek. Bemenni még mindig nem mert. Pedig szöcske voltát itt igazán kiélhette volna. Talán legközelebb.
2. Eddig csak hőn áhította a tűzoltók autóit, felszerelését tapintani, érezni. Beülni nem mert, kérdezni sem. Bár ez utóbbi szinte felesleges is volt, mert végigmagyarázta magának az összes felszerelést (ó csodás könyvek!). Ám ma végigülte az összes járművet, még akoszosakat régieket is. Bátran végigmagyaráztatott vagy 3 tűzoltót a hogyan és mikéntekről, minden esetben ugyanolyan érdeklődéssel és szakértelemmel hallgatva azokat. "Igen, értem. És az ott..." stílusban. Így azok gyanút sem fogtak, hogy ez a kis kópé már harmadszor "dolgoztatja meg" őket ugyanabban a témában. Végső csapásként meg még egy sisakot is felpróbált (bár apja kezét erősen markolta közben). Csak úgy csillogott a szeme a félelem és a büszkeség keverékével. Az enyémben félelem nem volt.
1. Az ugrálóvár elejéhez is odamertünk menni. Eddig a hátsó részen található légbefúvó gépet csodáltuk meg az ilyen rendezvényeken. Ééés a vár szélén szigorúan a kezemet szorongatva ugrált párat. Csoda. Vagy talán csak lassan (be)érik ez a gyerek. Bemenni még mindig nem mert. Pedig szöcske voltát itt igazán kiélhette volna. Talán legközelebb.
2. Eddig csak hőn áhította a tűzoltók autóit, felszerelését tapintani, érezni. Beülni nem mert, kérdezni sem. Bár ez utóbbi szinte felesleges is volt, mert végigmagyarázta magának az összes felszerelést (ó csodás könyvek!). Ám ma végigülte az összes járművet, még a
Zsombor meg csak egyszerűen ragyogva kéklett mindenkire.
Süss fel nap!
Soma ovis karrierje a héten megint derékba tört. Má' megint köhög. Így a héten nem volt oviban. Még biztonsági-röntgent is csináltatott a doktornéni, a megnyugtatásomra. A beutaló átvételekor a kedves Anyuka majd szivinkfarktust kapott. Ekkor hangzott el, hogy csak megnyugtatásul. A sorrenddel volt némi bajom, de végülis tényleg tiszta tüdőre leltünk. Megint egy vírus az oviból... de már gyógyul a gyerkő.
A hét csúcspontja a szerdai babauszi volt. Zsombor határozottan kezdi élvezni a vízbenlétet. Már a hátonlebegésnél sem volt sírás. A kádas fürdésnek tulajdonítom az előrelépést. Tágulnak a határok. A dézsa biztonságos ölelésének agyő. Jó helyette a feje alatt megtartó kezem is. Óriási váltás. A víz alá merülés is egészen jól ment, mivel Hajni a gyerekhez igazította a merülés mikéntjét.
Beszerzőkörútjaim is voltak a héten. Zsombor a névadójára (12-én lesz) kapott csini rucikat, no meg az egész család is. Már csak jó idő kellene a tervezett kertipartihoz.
Megőrjít ez a fura időjárás, egyfolytában fáj a fejem, a gyerekek nyűgösek... Soma hisztisebb az átlagnál.
A hét csúcspontja a szerdai babauszi volt. Zsombor határozottan kezdi élvezni a vízbenlétet. Már a hátonlebegésnél sem volt sírás. A kádas fürdésnek tulajdonítom az előrelépést. Tágulnak a határok. A dézsa biztonságos ölelésének agyő. Jó helyette a feje alatt megtartó kezem is. Óriási váltás. A víz alá merülés is egészen jól ment, mivel Hajni a gyerekhez igazította a merülés mikéntjét.
Beszerzőkörútjaim is voltak a héten. Zsombor a névadójára (12-én lesz) kapott csini rucikat, no meg az egész család is. Már csak jó idő kellene a tervezett kertipartihoz.
Megőrjít ez a fura időjárás, egyfolytában fáj a fejem, a gyerekek nyűgösek... Soma hisztisebb az átlagnál.
kedd, május 25, 2010
Ad-hoc 3.
Délután jégesőben értünk Érdre, hirtelen jött és egy pillanat alatt nem láttunk semmit az autóból, aztán egy piroslámpa alatt eltünt a jég, és maradt az eső. Emiék már nagyon vártak minket, Soma meg már reggel Diázni szeretett volna és ezt egész nap a „Rögtön akarom!”-al hangsúlyozta is egészen a tényleges találkozásig. A továbbiakban is teljesen odavolt a nagylányért. Hihetetlen, hogy az meg már 8 múlt. Még tisztán emlékszem amikor olyan kisbabának találta Jácint, hogy meg sem merte fogni. (Mentsége legyen, hogy akkor még gyermektelen volt.) És az is felidéződött bennem, hogy milyen jó érzés volt, amikor minket kértek fel névadó szülőknek. Elnéztem a gyönyörű (egyre szebb) Hófehérkénket, és olyan melengető érzés fogott el. Mégis van nekünk (kereszt)lányunk. Kedves, okos, gondoskodó, megszelidült csikó, bár a futás még mindig a kedvence. Határozottan jó érzés. Már csak egy nyári nálunknyaralásra kellene rávenni.
A szállásunkra fél hét tájban érkeztünk. A hely tökéletes volt. És érthetetlen, hogy szinte látatlanban odamerte adni Erzsi néni egy kétgyerekes családnak. Vannak még ilyen csuda-emberek! Hálánk határtalan.
Zsombort nem zavarta az idegen környezet, esti fürdés-szopi-alvás, szépen hozta a formáját. Ellenben Soma félt egyedül a kisszobában, így végül ő is mellettem kötött ki. (A Jácint meg mehetett a kisszobába.) Som a megnyugtató közelségem tudatában szinte pár pillanat alatt el is aludt. Csak arra kellett ügyelnem, hogy időnként lefejtsem Zsomborról, aki minden nyikk nélkül tűrte ezt. (Én aludtam kívül, a másik kettőt féltettem a leeséstől.) Az éjjelt elég jól átvészelve, másnap reggeli után visszaindultunk Érdre, ahol az egész napot igyekeztünk eltölteni. És még milyen jól! Napsütéses ragyogó napra ébredtünk. A jó társaság meg ugye adott volt. Levi viccei már nagyon hiányoztak. Hanna a kétévesek minden bájával döntött minket porba. Talán Emivel lett volna jó többet beszélgetni, de ez talán csak Dia ballagásán valósulhat meg igazán. (Addigra Zsombor is tíz éves lesz.) Fagyiztunk, sétáltunk, játszótereztünk, ettünk és a fiúk még a délutáni alvásukat is beiktatták. Szuper volt. Emiék új lakhelye is elnyerte tetszésünket, még jó, hogy Emi előzőleg annyit mentegette nekem. Jól belakták a helyet, kreatívan, sok munkával. És persze a lányoké a nagyszoba.
Most azonban tényleg ők következnek, remélem ideérnek hozzánk még a nyáron.
A szállásunkra fél hét tájban érkeztünk. A hely tökéletes volt. És érthetetlen, hogy szinte látatlanban odamerte adni Erzsi néni egy kétgyerekes családnak. Vannak még ilyen csuda-emberek! Hálánk határtalan.
Zsombort nem zavarta az idegen környezet, esti fürdés-szopi-alvás, szépen hozta a formáját. Ellenben Soma félt egyedül a kisszobában, így végül ő is mellettem kötött ki. (A Jácint meg mehetett a kisszobába.) Som a megnyugtató közelségem tudatában szinte pár pillanat alatt el is aludt. Csak arra kellett ügyelnem, hogy időnként lefejtsem Zsomborról, aki minden nyikk nélkül tűrte ezt. (Én aludtam kívül, a másik kettőt féltettem a leeséstől.) Az éjjelt elég jól átvészelve, másnap reggeli után visszaindultunk Érdre, ahol az egész napot igyekeztünk eltölteni. És még milyen jól! Napsütéses ragyogó napra ébredtünk. A jó társaság meg ugye adott volt. Levi viccei már nagyon hiányoztak. Hanna a kétévesek minden bájával döntött minket porba. Talán Emivel lett volna jó többet beszélgetni, de ez talán csak Dia ballagásán valósulhat meg igazán. (Addigra Zsombor is tíz éves lesz.) Fagyiztunk, sétáltunk, játszótereztünk, ettünk és a fiúk még a délutáni alvásukat is beiktatták. Szuper volt. Emiék új lakhelye is elnyerte tetszésünket, még jó, hogy Emi előzőleg annyit mentegette nekem. Jól belakták a helyet, kreatívan, sok munkával. És persze a lányoké a nagyszoba.
Most azonban tényleg ők következnek, remélem ideérnek hozzánk még a nyáron.
Ad-hoc 2.
Amikor kiderült, hogy nem tudnak jönni Emiék. Majdnem sírva fakadtam. Ezer éve nem láttuk Diát, meg persze őket sem. Nekik meg Zsomborhoz nem volt még szerencséjük. Elindult egy bogár a fejemben… Akkor megyünk mi, ha tudok gyorsan szállást keríteni. Érd van annyira messze, hogy egy nap alatt megfordulni két gyerekkel nem lenne ideális. És lett szállásunk, mert barátaink révén Erzsi néninél megalhattunk Százhalombattán.
Vasárnap reggel gyönyörű időben indultunk el itthonról, de még nem egyenesen a cél felé, hanem Márta barátnőmékhez Győrbe. Így egy kicsit megszabdaltuk a távot és alvásidőben indulhattunk tovább (ami 100%-ban bejött), és nem utolsó sorban egy régóta tolódó látogatásra is sor került. Márta ismét várandós, Barnus (1,5 éves) még idén kap egy kisöcsikét. Jó volt látni őket. A legjobb az egészben meg az volt, hogy ennyire vevők voltak ránk, mert ugyebár ezt a találkát is az utolsó pillanatban találtam ki. Olyan jól éreztük magunkat mintha ezer éve le lett volna beszélve ez a nap. Talán ezért is barátok a barátok?! Zsombor hozta a jófiús formáját. Soma meg egész jól feltalálta magát, pláne akkor amikor Peti a talajvizet szivattyúzta a barátaik pincéjéből. Két kis „segítője” is akadt.
Vasárnap reggel gyönyörű időben indultunk el itthonról, de még nem egyenesen a cél felé, hanem Márta barátnőmékhez Győrbe. Így egy kicsit megszabdaltuk a távot és alvásidőben indulhattunk tovább (ami 100%-ban bejött), és nem utolsó sorban egy régóta tolódó látogatásra is sor került. Márta ismét várandós, Barnus (1,5 éves) még idén kap egy kisöcsikét. Jó volt látni őket. A legjobb az egészben meg az volt, hogy ennyire vevők voltak ránk, mert ugyebár ezt a találkát is az utolsó pillanatban találtam ki. Olyan jól éreztük magunkat mintha ezer éve le lett volna beszélve ez a nap. Talán ezért is barátok a barátok?! Zsombor hozta a jófiús formáját. Soma meg egész jól feltalálta magát, pláne akkor amikor Peti a talajvizet szivattyúzta a barátaik pincéjéből. Két kis „segítője” is akadt.
Ad-hoc 1.
Gyöngyiék mondták, hogy jönnének haza a pünkösdi hétvégén, mi mondtuk, hogy ej, de jó lenne találkozni, de vendégeink lesznek (a keresztlányomék) és így ez most nem fog menni.
Nos, keresztlányka (Dia) nem jött, így mégis lett helyette szombat délelőtti ismerkedés a háromgyerekkel. Régen találkoztak a „régiek” is, Julit meg most csodálhattuk meg először. Zsombort kicsit meg is rémítette a sok rózsaszín. A fiúk remekül berohangálták a lakást, csatakosra izzadva magukat. Soma néha bevadult, de szerencsére mindig megjavult. (Ilyenkor olyan tehetetlennek érzem magam, hiába távolítom el és beszélek a fejével. Egy idő után újra kezdi.) Mi beszélgettünk, de már megint nem eleget. Ezeket a találkozásokat még azért is szeretem, mert ilyenkor mindig készülaz ördög Somáról egy angyali portré.
Nos, keresztlányka (Dia) nem jött, így mégis lett helyette szombat délelőtti ismerkedés a háromgyerekkel. Régen találkoztak a „régiek” is, Julit meg most csodálhattuk meg először. Zsombort kicsit meg is rémítette a sok rózsaszín. A fiúk remekül berohangálták a lakást, csatakosra izzadva magukat. Soma néha bevadult, de szerencsére mindig megjavult. (Ilyenkor olyan tehetetlennek érzem magam, hiába távolítom el és beszélek a fejével. Egy idő után újra kezdi.) Mi beszélgettünk, de már megint nem eleget. Ezeket a találkozásokat még azért is szeretem, mert ilyenkor mindig készül
csütörtök, május 20, 2010
Élvezem én a strandot
Zsombor kihagyva kiskádat, a dézsa után egyből nagykádra váltott.
Íme a második fürdőzés, hurkás árulkodós képekkel.
Így-úgy
Sok szülő mondja, hogy nem hasonlítgatja a gyerekeit, mert olyan mások. No, de akkor honnan tudja, hogy azok? Én összehasonlítom őket, és folyton az jön ki, hogy nagyon mások. És mindegyikben épp ez a jó. Én meg ámulok-bámulok. Soma a kezdet - az első, Zsombor a soha többet nem lesz már ilyen - az utolsó. Mindkettő (hely) kincset érő. Már Soma növekedésekor is tudtam ezt. Minden gyerek más és más, mint ahogy az emberek is különböznek egymástól. (Ami az egyiknek jó, a másiknak nem.) Imádatos ahogy kibontakozik a személyiségük. Mindegyikben van VALAMI amiért ők megismételhetetlenek, tökéletesek a tökéletlenségükben. Sokat hallottam másoktól, nem beszél, nem mászik, nem jár... És? Láttak már iskolást aki nem volt ezek birtokában? Nem. Én nyugtatgathattam más szülőket. De könnyű volt nekem, mert Soma "kisangyal" tipusként mindent csinált amit kellett, némikor meghaladva még a korosztályát is. Egy álombaba volt ő. Zsombor vele ellentétben próbára tesz minket. Pedig mindkettő simabőrű hurkás porcelánbaba.
Nem mondom, hogy a nyűgös elalvások /éjszakázások nem voltak megterhelők, de igyekeztünk alkalmazkodni hozzá. És mára a nehéz elalvások megszűntek. Zsombor álma nem túlságosan mély, ezért folytonos odafigyelést igényel, egy-egy simogatás, egy kézrátét, cumivisszaadás után minden rendben van vele, alszik zsibongás nélkül. A héten eldöntötte, hogy csak egyszer alszik nappal, egy nagyot egy óra körül (több órán át). Ez most a legjobb amit tehetett nekem. Az "egész nap nem alszok igazán, csak 10-15 percekre alszom be" üzemmód nagyon megterhelő volt. Úgylátszik nemcsak nekem. Hat, félhét körül kel és dolgozik, dolgozik. Aztán nagysokára befárad és kidől - cumizva és oldalra fordulva alszik, bár még álmában is átfordul. Az a legjobb neki ha velealszom, együtt rezdülünk, és ez olyan jó. Már én is pihenek közben. Hogy mi-hogyan történt éjszaka arra nem emlékszem. A szuszogásra, forró talpakra, sima bőrre, édes illatra, arra igen. Lehet, hogy már én sem tudnék ezek nélkül aludni.
Soma 3 hónapos korától külön szobában, külön ágyban, nyolctól nyolcig átaludta az éjszakákat - ujjszopival és hason. Akkor az volt a jó, most ez.
Zsombor az izmainkra is odafigyel, folytonos edzést biztosít. Az ő vasakarata és vasmarka kűzd az enyém ellen. Általában ő győz. Hogyan is lehetne ellenállni 8.8-nak (ez a súlya). Soma 10 hónaposan volt ekörül. Üldögélés terén is ő a nyERŐ. Annyira nem szeret feküdni, hogy folyamatosan erőlködik felfelé. És mindig megszánja valami kéz az erőfeszítését. A hét elején ráébredtünk (ő is), hogy már hosszasan és stabilan megtud ülni. Így pakolhat tovább. De egyedül felülni még nem tud. Olyan mintha mindig valami új cél hajtaná, úgyhogy ez sincs már messze. Sománál nem volt ilyen kűzdelem, egyik pillanatról a másikra tudta és csinálta. Mint most, perpill a vágás-tudományával kápráztat el.
Mosolygok, amikor valami hasonlóságra derül fény a két gyerek között. Zsombor most teljesen Soma egykori mozgására hajaz. Egyfolytában mozgásban van. Bekússza a szobát. Folyton meg kell menteni, mert beszorul ágy és szék alá, de nem adja fel. Napról napra ügyesedik. Egy pillanatra sem hagyható magára. A héten megtörtént a másfeledik ágyról leesése is (előzőleg röptében elkaptam) - elég magasról. Egy pillanat műve volt. Szerencsére nem könnyen törő fajta, az ijedtség csalt csak könnyet a szemébe. Meg az enyémbe.
És van még egy hasonlóság. Zsombor is szívesen fogadja az új ízeket, zöldséget, gyümölcsöt egyaránt, de a darabosat köszöni szépen nem kéri. Darabosnak minősülnek az öszeturmixolt rizs minidarabjai. Hajajj, mondatja velem a tapasztalat.
Nem mondom, hogy a nyűgös elalvások /éjszakázások nem voltak megterhelők, de igyekeztünk alkalmazkodni hozzá. És mára a nehéz elalvások megszűntek. Zsombor álma nem túlságosan mély, ezért folytonos odafigyelést igényel, egy-egy simogatás, egy kézrátét, cumivisszaadás után minden rendben van vele, alszik zsibongás nélkül. A héten eldöntötte, hogy csak egyszer alszik nappal, egy nagyot egy óra körül (több órán át). Ez most a legjobb amit tehetett nekem. Az "egész nap nem alszok igazán, csak 10-15 percekre alszom be" üzemmód nagyon megterhelő volt. Úgylátszik nemcsak nekem. Hat, félhét körül kel és dolgozik, dolgozik. Aztán nagysokára befárad és kidől - cumizva és oldalra fordulva alszik, bár még álmában is átfordul. Az a legjobb neki ha velealszom, együtt rezdülünk, és ez olyan jó. Már én is pihenek közben. Hogy mi-hogyan történt éjszaka arra nem emlékszem. A szuszogásra, forró talpakra, sima bőrre, édes illatra, arra igen. Lehet, hogy már én sem tudnék ezek nélkül aludni.
Soma 3 hónapos korától külön szobában, külön ágyban, nyolctól nyolcig átaludta az éjszakákat - ujjszopival és hason. Akkor az volt a jó, most ez.
Zsombor az izmainkra is odafigyel, folytonos edzést biztosít. Az ő vasakarata és vasmarka kűzd az enyém ellen. Általában ő győz. Hogyan is lehetne ellenállni 8.8-nak (ez a súlya). Soma 10 hónaposan volt ekörül. Üldögélés terén is ő a nyERŐ. Annyira nem szeret feküdni, hogy folyamatosan erőlködik felfelé. És mindig megszánja valami kéz az erőfeszítését. A hét elején ráébredtünk (ő is), hogy már hosszasan és stabilan megtud ülni. Így pakolhat tovább. De egyedül felülni még nem tud. Olyan mintha mindig valami új cél hajtaná, úgyhogy ez sincs már messze. Sománál nem volt ilyen kűzdelem, egyik pillanatról a másikra tudta és csinálta. Mint most, perpill a vágás-tudományával kápráztat el.
Mosolygok, amikor valami hasonlóságra derül fény a két gyerek között. Zsombor most teljesen Soma egykori mozgására hajaz. Egyfolytában mozgásban van. Bekússza a szobát. Folyton meg kell menteni, mert beszorul ágy és szék alá, de nem adja fel. Napról napra ügyesedik. Egy pillanatra sem hagyható magára. A héten megtörtént a másfeledik ágyról leesése is (előzőleg röptében elkaptam) - elég magasról. Egy pillanat műve volt. Szerencsére nem könnyen törő fajta, az ijedtség csalt csak könnyet a szemébe. Meg az enyémbe.
És van még egy hasonlóság. Zsombor is szívesen fogadja az új ízeket, zöldséget, gyümölcsöt egyaránt, de a darabosat köszöni szépen nem kéri. Darabosnak minősülnek az öszeturmixolt rizs minidarabjai. Hajajj, mondatja velem a tapasztalat.
szerda, május 19, 2010
Elkeserítő
• Soma hétfőn egy horzsolással az arcán jött haza az oviból. Az óvónő nem tudott magyarázatot adni a keletkezéséről. Valószínűleg elesett. A történetek Soma szájából eléggé változatosak róla.
• A gyerek majdnem az ölembe zuhant amikor értementem, annyira nem tudott járni a fordítva felvett cipőben. Ők ezt nem vették észre.
• Szórólapok hátoldalára rajzolnak. Soma még nemigazán rajzol, de vannak már nagyon ügyes gyerkőcök is. A csodarajzokért látatlanban is fáj a szívem.
• Megint sok a beteg, mert persze kiviszik őket akkor is ha nem kellene. (Soma ma nem is ment oviba, mert reggel köhögőrohama volt. Kórházi előélettel, az ilyennel nem játszunk. Itthon maradt a drága. Onnantól nem köhögött semmit. Paraszülők lettünk.)
• Igaz az, hogy nem kapnak villát a kiscsoportosok az oviban???
Tényleg muszáj ezt így?
• A gyerek majdnem az ölembe zuhant amikor értementem, annyira nem tudott járni a fordítva felvett cipőben. Ők ezt nem vették észre.
• Szórólapok hátoldalára rajzolnak. Soma még nemigazán rajzol, de vannak már nagyon ügyes gyerkőcök is. A csodarajzokért látatlanban is fáj a szívem.
• Megint sok a beteg, mert persze kiviszik őket akkor is ha nem kellene. (Soma ma nem is ment oviba, mert reggel köhögőrohama volt. Kórházi előélettel, az ilyennel nem játszunk. Itthon maradt a drága. Onnantól nem köhögött semmit. Paraszülők lettünk.)
• Igaz az, hogy nem kapnak villát a kiscsoportosok az oviban???
Tényleg muszáj ezt így?
vasárnap, május 16, 2010
A nagy kísérlet
Alanyai: a gyerekeim.
Szereplők még: KatiNagyi és én.
Ok: Ált. isk. osztálytalálkozó - 20 éves
Helyszín: ide 80 km - Koppánymonostor. Egy majdnem rokon háza és egy étterem.
Idő: 2010. máj. 15. (szombat) - Viharos.
Kimenetel: vegyes érzelmű.
Eddig mindig szívesen mentem az ilyen osztálytalálkozókra, most nemsok kedvem volt hozzá. Első felindulásomban mégis rábólintottam, hogy megyek. Aztán kiderült, hogy Jácintnak pont ezen a napon lesz két Steamy-s fellépése, amiből az egyik Szolnokon. Tehát ő kiesett. Pedig már majdnem vártam is a találkozót, végülis a kikapcsolódás egy formája ez is, nemigaz? Az pedig igencsak rámférne. Aztán Anyum ajánlkozott, hogy majd ő jól ellesz a két gyerekkel. Mélyvíz. Sohasem volt ilyesmire még példa. Mégis belementem. Egy ilyen összejövetelről bármikor meglehet lógni, egy színházból nem. Szóval remek lehetőség. Probléma: anyaragacsok a gyermekeim. No, de sebaj, megyek szopiztatni/altatni...
5-kor kezdődött a találka. 7-kor mentem először Zsombort letenni, etetni. Gyorsan, simán ment. Somát aktívnak, jókedvűnek találtam. A lefekvés árnyéka sem vetült még rá. Hagytam, hogy KatiNagyi irányítsa az ő estéjét (nem kellett volna). Másodszor kilenckor kaptam SOS riasztást (a két óra az két óra!). Zsombor vigasztalhatatlan volt. Vagyis csak én meg a szopi segíthetett rajta. Soma elfáradt, s ugyan vacsorázott, de még nem fürdött. (És, hogy mit csinált az eltelt két óra alatt, az rejtély. Tipp: tv-t nézett.) Közben odakint tombolt a vihar... Aztán kitört benn is. Soma lefürdött, míg Zsom végre hozzájutott életmentő nedűjéhez. Aztán két holtfáradt gyerek nyomult mellém. Zsom felpörgött, Som befáradt. Egy órába telt míg mindkettő álomba tornázta magát mellettem. Én is elfáradtam. De azért alig valamivel tíz után visszaindultam az étterembe. Ez a "kis" időkiesés még belefér - gondoltam. Csak ott esett le az állam igazán. A csapatból alig néhányan maradtak, a zöme 10-kor elment haza. Mondom: haza! Felnőtt férfiak, nők. Szóval a "beszélgetek mindenkivel valami személyeset" rész teljesen kimaradt nekem.
Tanulság: a saját nevelésben nem lehet csalódni. A gyerekeim szuperek voltak, idegen környezetben, "idegen" bébicsősszel, remekül megoldották (bár egy kicsit fájt itt-ott) az estét. KatiNagyinak is köszönet érte, bár nem valószínű, hogy ebben az évtizedben mégegyszer vállalkozik ilyen feladatra. És én sem.
Szereplők még: KatiNagyi és én.
Ok: Ált. isk. osztálytalálkozó - 20 éves
Helyszín: ide 80 km - Koppánymonostor. Egy majdnem rokon háza és egy étterem.
Idő: 2010. máj. 15. (szombat) - Viharos.
Kimenetel: vegyes érzelmű.
Eddig mindig szívesen mentem az ilyen osztálytalálkozókra, most nemsok kedvem volt hozzá. Első felindulásomban mégis rábólintottam, hogy megyek. Aztán kiderült, hogy Jácintnak pont ezen a napon lesz két Steamy-s fellépése, amiből az egyik Szolnokon. Tehát ő kiesett. Pedig már majdnem vártam is a találkozót, végülis a kikapcsolódás egy formája ez is, nemigaz? Az pedig igencsak rámférne. Aztán Anyum ajánlkozott, hogy majd ő jól ellesz a két gyerekkel. Mélyvíz. Sohasem volt ilyesmire még példa. Mégis belementem. Egy ilyen összejövetelről bármikor meglehet lógni, egy színházból nem. Szóval remek lehetőség. Probléma: anyaragacsok a gyermekeim. No, de sebaj, megyek szopiztatni/altatni...
5-kor kezdődött a találka. 7-kor mentem először Zsombort letenni, etetni. Gyorsan, simán ment. Somát aktívnak, jókedvűnek találtam. A lefekvés árnyéka sem vetült még rá. Hagytam, hogy KatiNagyi irányítsa az ő estéjét (nem kellett volna). Másodszor kilenckor kaptam SOS riasztást (a két óra az két óra!). Zsombor vigasztalhatatlan volt. Vagyis csak én meg a szopi segíthetett rajta. Soma elfáradt, s ugyan vacsorázott, de még nem fürdött. (És, hogy mit csinált az eltelt két óra alatt, az rejtély. Tipp: tv-t nézett.) Közben odakint tombolt a vihar... Aztán kitört benn is. Soma lefürdött, míg Zsom végre hozzájutott életmentő nedűjéhez. Aztán két holtfáradt gyerek nyomult mellém. Zsom felpörgött, Som befáradt. Egy órába telt míg mindkettő álomba tornázta magát mellettem. Én is elfáradtam. De azért alig valamivel tíz után visszaindultam az étterembe. Ez a "kis" időkiesés még belefér - gondoltam. Csak ott esett le az állam igazán. A csapatból alig néhányan maradtak, a zöme 10-kor elment haza. Mondom: haza! Felnőtt férfiak, nők. Szóval a "beszélgetek mindenkivel valami személyeset" rész teljesen kimaradt nekem.
Tanulság: a saját nevelésben nem lehet csalódni. A gyerekeim szuperek voltak, idegen környezetben, "idegen" bébicsősszel, remekül megoldották (bár egy kicsit fájt itt-ott) az estét. KatiNagyinak is köszönet érte, bár nem valószínű, hogy ebben az évtizedben mégegyszer vállalkozik ilyen feladatra. És én sem.
szerda, május 12, 2010
Ovi, ovi, ovi
Soma hatalmas kihagyás után újra beszokóban. Nem akar ott aludni, nem akar menni. Sok az új kisgyerek. Rengetegen vannak. Olyan 24 körül. (Persze néha vannak betegek, de nem jelentős a számuk.) Két óvónő váltja egymást. Egy van velük (meg egy dada) délelőtt. Délután meg a másik óvónő. A gyerekeken fordítva van cipő, nadrág. Az egyik kislány a múltkor a rövidnadrágja egyik szárában miniszoknyázott. Az egyik nem tudja, hogy a másik idejében mi történt a gyerekkel. Ez akkor is állt amikor kevesen voltak. Szóval most meg még nagyüzem is van. Soma meg nem szereti a tömeget. És fél a nagyobbaktól is. Ha jó idő van (és az sok van) akkor kint vannak az udvaron, ahol minden csoportot összeeresztenek. Soma meg ül az óvónéni mellett a padon. Ami egyedül a ruhájának tesz jót.
Megszűnik egy csoport, mert két óvónőt elküldenek/nyugdíjaznak. Szeptembertől a kiscsoport szétbontásából két kisközépső lesz. Soma a picikkel marad, ő egyedül a "nagyobbak" közül. Ennek először nem örültünk, mert mindkét óvónője a nagyobbakkal marad. És Soma szereti őket, kedvesek szerintem is (mást nem tudok róluk). De kiderült Soma szívesebben játszik a kisebbekkel. Még valami barátságféle is alakul közte és Lackó között. Eddig senkit, illetve mindenkit emlegetett itthon, kedvétől függően. Az óvónővel beszélgetve arra jutottunk, hogy inkább szeret a felnőttek között lenni. De ha van mondandója, és persze az mindíg van, akkor lelkesen magyaráz. Mindenhez van hozzáfűzni valója, és bátorsága is, hogy elmondja. Tegnap például a tűzhányókról tartott előadást a tágranyílt szemű gyerekeknek. Még mindig sokmindent megkóstol, és délután jót alszik az oviban. Kedves mosolygós gyerek, de kedden egy asztalcsapkodós hisztiben megmutatta micsoda erő (miegymás) lakik benne.
Ennyit tudtam meg gyermekem óvodai létéről. Szülői, nyílt nap nem volt, farsangra nem lehetett bemenni. Az Anyáknapjáról meg lemaradtunk. Pénteken Családi nap lesz az oviban. Talán megtudok mégvalamit. Még mindig tartom, hogy Somának kell a közösség, de milyen áron? Egyenlőre nemtetszik ez az ovi. A zsúfoltság/pénztelenség/elavultság alap. Egy tizenix tagovoda egyikébe jár a gyerekem. Tudtuk mikor beirattuk. Nekem megfelelne kompenzálásnak a kreativitás, odafigyelés is... olyan jó lenne, ha kiderülne hogy van remény ilyesmire.
Megszűnik egy csoport, mert két óvónőt elküldenek/nyugdíjaznak. Szeptembertől a kiscsoport szétbontásából két kisközépső lesz. Soma a picikkel marad, ő egyedül a "nagyobbak" közül. Ennek először nem örültünk, mert mindkét óvónője a nagyobbakkal marad. És Soma szereti őket, kedvesek szerintem is (mást nem tudok róluk). De kiderült Soma szívesebben játszik a kisebbekkel. Még valami barátságféle is alakul közte és Lackó között. Eddig senkit, illetve mindenkit emlegetett itthon, kedvétől függően. Az óvónővel beszélgetve arra jutottunk, hogy inkább szeret a felnőttek között lenni. De ha van mondandója, és persze az mindíg van, akkor lelkesen magyaráz. Mindenhez van hozzáfűzni valója, és bátorsága is, hogy elmondja. Tegnap például a tűzhányókról tartott előadást a tágranyílt szemű gyerekeknek. Még mindig sokmindent megkóstol, és délután jót alszik az oviban. Kedves mosolygós gyerek, de kedden egy asztalcsapkodós hisztiben megmutatta micsoda erő (miegymás) lakik benne.
Ennyit tudtam meg gyermekem óvodai létéről. Szülői, nyílt nap nem volt, farsangra nem lehetett bemenni. Az Anyáknapjáról meg lemaradtunk. Pénteken Családi nap lesz az oviban. Talán megtudok mégvalamit. Még mindig tartom, hogy Somának kell a közösség, de milyen áron? Egyenlőre nemtetszik ez az ovi. A zsúfoltság/pénztelenség/elavultság alap. Egy tizenix tagovoda egyikébe jár a gyerekem. Tudtuk mikor beirattuk. Nekem megfelelne kompenzálásnak a kreativitás, odafigyelés is... olyan jó lenne, ha kiderülne hogy van remény ilyesmire.
hétfő, május 10, 2010
vasárnap, május 09, 2010
Reklám
"Jöjjön ki a Káese pályára! Kóstolja meg a hanyistók salátámat! Öblítse le hanyistók fröccsel!" - hangzik a gyerekszoba felől. Még a hangsúly is jó. Vérbeli kofa. Soma ott volt, amikor Jácint felmondta a reklámszöveget. Ami összesen kétszer hangzott el. Ennyi elég volt Somának. Érdekesen hangzik egy 3,5 éves szájából. Mi mosolygunk, Soma meg mondja, mondja... és betyárosan vigyorog hozzá. Jó lenne ha ezt engedné lefotózni is.
szerda, május 05, 2010
Kedvenc póz
Zsombor ebben a pózban szeret lenni mostanság, magyaráz, figyel mindent, szabad kezével pakol, a másikkal meg igyekszik kinyomni magát. Folyton mozgásban van. Egy energiabomba. Ülni akar. De nagyon. Én meg úgy döntöttem, hogy segítem amiben tudom. Így hagyom az ügyködését. Fekvő helyzetből egy ujjamba kapaszkodva felhúzza magát ülőbe. Szinte önerő az egész. Kis ideig ül meg, de addig ragyog, majd eldől. Úgy bírom!
Babauszi újrakezdés
Megint csobbantunk. Zsombor már nem volt olyan elfogadó mint legelőször. Hiába, elmúlt már hat hónapos, jobban leköti/zavarja a környezete. Sokan is voltak a medencében. Vízben lenni, arcot locsolni nem volt gond. A labdákat összegyűjteni/megenni feladatot is kiválóan teljesítette Zsombor. Hiába, a kaparintós kezek nem hazudtolták meg magukat. Háton lebegni azonban már nem akaródzott. De nem adjuk fel.
kedd, május 04, 2010
Pitypang muzsika
Először voltunk ma Zsomborral. Ez tulajdonképpen a régi Ringató, csak átalkult, de megmaradt. Lemállott róla a védjegyes kötöttség. Irányított foglalkozás, jó hangulat, kis csapat. Talán a legutóbbin segíthetnénk egy kis reklámmal, szóróanyaggal. Szívügyem a dolog. Még mindig. Attól függetlenül, hogy szinte egyetlen mondókát-éneket sem ismertem. Jól kiestünk a ritmusból. Ideje lesz újra közösségi életet élnünk. Már csak azért is, mert Zsombor kerek pislogásmentes szemekkel élvezte végig az egészet.
Az anyukák megcsodálták Zsombort, és egyöntetűen "Tiszta apja!" címet szavaztak neki. Már ezért is érdemes volt elmenni (ugye Jácint?).
Az anyukák megcsodálták Zsombort, és egyöntetűen "Tiszta apja!" címet szavaztak neki. Már ezért is érdemes volt elmenni (ugye Jácint?).
Zsombor és az alma
avagy a hozzátáplálás
Zsombor és az alma ma már jó barátok. Az alma most már reszelve van terítéken. Zsombor valósággal repül a következő falatért. Szereti, hogy végre ülhet (sokfokozatban hátradönthető) etetőszékében és végre felemelkedve hozzánk mindent láthat. 6 hónapig kizárólag anyatejen nődigélt. A kötődése a tejcihez változatlan, sokat és gyakran szopizik. A sokat abból gondolom, hogy ma a védőben 8330 g-ot mértek (és 67 cm-t). Súlyos egyéniség a lelkem. Egy hónappal korábban azt írtam volna még, hogy Soma is pont így fordult át, kúszott és pont ekkora volt. Most azonban majdnem ráver egy kilót a 6 hónapos bátyusra. Soma erre a korra belassított és nyolctól nyolcig aludt éjjel. Zsombort más fából faragták. Hihetetlen mozgásigénye és étvágya van. A kettő egymást generálja. Nappal tartja a két órát és éjjel is szopizik. Éjszaka nem is vagyok tudatában, hogy mennyit és mikor. A fiatalúr éjfél utáni evészetét állandó csatlakozásnak érzékelem. Ez lehet a titka e remek eredménynek. Annyira jellemző rá, hogy úgy szopizik, hogy egyszercsak fogja magát elgurul/átfordul néz egy picit hason (buci fej, nagy szemek, értetlenkedés, hogy hogyan került ő ide), majd visszagurul és ott folytatja ahol abbahagyta. Részemről visszafolytott röhögés. A fekveszopi gyönyörei. A jobb mellemet favorizálja, szinte csak abból eszik, a balból a kötelezően rátukmáltat fogyasztja, így éjjel ezt nem is vesszük igénybe. Mire nem képes egy test! Azért (oly sokat hallottam már róla) jó lenne egyszer egy nap melltartóbetét nélkül létezni. De messze még a szoptatás vége (remélem), és nekem ez fontosabb mint a jó megjelenés. Tényleg. Persze szeretnék bombaanyuka lenni, bár kicsi az esély rá, márcsak azért is mert a jobb mellem kétszer akkora mint a bal. Fogyókúra szintén kilőve. Viva la Zsombor-szopi! Az étkezésben és mozgásban van a nyitja a dolognak. A másodikra még nem leltem megoldást. Az első terén meg: imádom a nyers sárgarépát, heuréka! (Sománál a brokkolira voltam rákattanva), a köreteket mostanában ezzel helyettesítem. Talán egy kicsit fogytam is, és jó kis vitaminforrás is. Még mindig alig eszem puffasztót. Zsombor hamar jelez miatta. Elég szegényes az étrendem. Tehát Zsomboré is. Szóval megvártam a 6 hónapos álomhatárt a hozzátáplálással. De most már tényleg itt volt az ideje. Úgy csinálok mint aki először kezdi... minden kifolyt az emlékezetemből. Soma jó evő volt, a kezdetektől mindent szívesen fogadott és evett. Egyedül a paradicsomosat nem kedvelte (most sem szereti). És már akkor sem szeretett koszosnak lenni. Így jó élményeim vannak. Zsombor szinte kinézi a falatot a szánkból. Szívesen szopogatna gerezd almát (kipróbáltuk), de nem találok olyan keményet amit biztonsággal adhatnék neki (van olyan?). A sárgarépámat viszont élvezettel csócsálja. Bíztatóak a kezdetek.
Zsombor és az alma ma már jó barátok. Az alma most már reszelve van terítéken. Zsombor valósággal repül a következő falatért. Szereti, hogy végre ülhet (sokfokozatban hátradönthető) etetőszékében és végre felemelkedve hozzánk mindent láthat. 6 hónapig kizárólag anyatejen nődigélt. A kötődése a tejcihez változatlan, sokat és gyakran szopizik. A sokat abból gondolom, hogy ma a védőben 8330 g-ot mértek (és 67 cm-t). Súlyos egyéniség a lelkem. Egy hónappal korábban azt írtam volna még, hogy Soma is pont így fordult át, kúszott és pont ekkora volt. Most azonban majdnem ráver egy kilót a 6 hónapos bátyusra. Soma erre a korra belassított és nyolctól nyolcig aludt éjjel. Zsombort más fából faragták. Hihetetlen mozgásigénye és étvágya van. A kettő egymást generálja. Nappal tartja a két órát és éjjel is szopizik. Éjszaka nem is vagyok tudatában, hogy mennyit és mikor. A fiatalúr éjfél utáni evészetét állandó csatlakozásnak érzékelem. Ez lehet a titka e remek eredménynek. Annyira jellemző rá, hogy úgy szopizik, hogy egyszercsak fogja magát elgurul/átfordul néz egy picit hason (buci fej, nagy szemek, értetlenkedés, hogy hogyan került ő ide), majd visszagurul és ott folytatja ahol abbahagyta. Részemről visszafolytott röhögés. A fekveszopi gyönyörei. A jobb mellemet favorizálja, szinte csak abból eszik, a balból a kötelezően rátukmáltat fogyasztja, így éjjel ezt nem is vesszük igénybe. Mire nem képes egy test! Azért (oly sokat hallottam már róla) jó lenne egyszer egy nap melltartóbetét nélkül létezni. De messze még a szoptatás vége (remélem), és nekem ez fontosabb mint a jó megjelenés. Tényleg. Persze szeretnék bombaanyuka lenni, bár kicsi az esély rá, márcsak azért is mert a jobb mellem kétszer akkora mint a bal. Fogyókúra szintén kilőve. Viva la Zsombor-szopi! Az étkezésben és mozgásban van a nyitja a dolognak. A másodikra még nem leltem megoldást. Az első terén meg: imádom a nyers sárgarépát, heuréka! (Sománál a brokkolira voltam rákattanva), a köreteket mostanában ezzel helyettesítem. Talán egy kicsit fogytam is, és jó kis vitaminforrás is. Még mindig alig eszem puffasztót. Zsombor hamar jelez miatta. Elég szegényes az étrendem. Tehát Zsomboré is. Szóval megvártam a 6 hónapos álomhatárt a hozzátáplálással. De most már tényleg itt volt az ideje. Úgy csinálok mint aki először kezdi... minden kifolyt az emlékezetemből. Soma jó evő volt, a kezdetektől mindent szívesen fogadott és evett. Egyedül a paradicsomosat nem kedvelte (most sem szereti). És már akkor sem szeretett koszosnak lenni. Így jó élményeim vannak. Zsombor szinte kinézi a falatot a szánkból. Szívesen szopogatna gerezd almát (kipróbáltuk), de nem találok olyan keményet amit biztonsággal adhatnék neki (van olyan?). A sárgarépámat viszont élvezettel csócsálja. Bíztatóak a kezdetek.
vasárnap, május 02, 2010
szombat, május 01, 2010
Éljen Május elseje!
Párbeszéd múlt hét keddről:
Én: - Lesz valami itt május elsején?
Jácint: - Nem láttam plakátot... Mindjárt felhívom X-t.
Én: - Azért mindig szokott lenni valami.
Jácint: - Hát most nem lesz. (Már a tudás birtokában.)
Én: - ???
Jácint: - Na jó, telefonálok párat...
Szerdára körvonalazódott a program.
Csütörtökre megvoltak a plakáttervek (ez is házon belül).
Pénteken lehetett is már ragasztani a kész plakátokat...
Aztán jöttek a gondok... egészen a mai napig. Jácint izzadt és tette a dógát, pörgött, elemében volt, problémák sorát győzte le. Szeme csillogott. A mi tiszteletbeli-háztartásbeli Apánk megtáltosodott. Nem az ebédben alkotott nagyot (már az Este jó-t is Apa főz-zel énekeljük), hanem a VILÁG-ban (khm, khm, csak Kapuváron). Alig két hét alatt lett Majálisunk*. Olyan érzésem volt mint amikor a kismamalétből valaki összekaparja magát, pá pelusok, büfik és magábasüppedés. És belecsap a közepébe. És még jól is csinálja. Büszke vagyok rá. Jó volt így látni őt. Nagyonis kedvemrevaló lett belőle. Pedig még nincs is itthon.
* Egyedül voltam két gyerekkel. Apa csak néha bukkant fel. Zsombor tündér volt. Sem zajok, sem tömeg nem zavarta, csak szívta magába a sok látnivalót. De Som olyan nyűgös volt, hogy szinte alig láttunk valamit a programból. Így hamar le kellett lépnünk. Ilyen a mi formánk. Pedig Jácint csinált nekünk Majálist.
Én: - Lesz valami itt május elsején?
Jácint: - Nem láttam plakátot... Mindjárt felhívom X-t.
Én: - Azért mindig szokott lenni valami.
Jácint: - Hát most nem lesz. (Már a tudás birtokában.)
Én: - ???
Jácint: - Na jó, telefonálok párat...
Szerdára körvonalazódott a program.
Csütörtökre megvoltak a plakáttervek (ez is házon belül).
Pénteken lehetett is már ragasztani a kész plakátokat...
Aztán jöttek a gondok... egészen a mai napig. Jácint izzadt és tette a dógát, pörgött, elemében volt, problémák sorát győzte le. Szeme csillogott. A mi tiszteletbeli-háztartásbeli Apánk megtáltosodott. Nem az ebédben alkotott nagyot (már az Este jó-t is Apa főz-zel énekeljük), hanem a VILÁG-ban (khm, khm, csak Kapuváron). Alig két hét alatt lett Majálisunk*. Olyan érzésem volt mint amikor a kismamalétből valaki összekaparja magát, pá pelusok, büfik és magábasüppedés. És belecsap a közepébe. És még jól is csinálja. Büszke vagyok rá. Jó volt így látni őt. Nagyonis kedvemrevaló lett belőle. Pedig még nincs is itthon.
* Egyedül voltam két gyerekkel. Apa csak néha bukkant fel. Zsombor tündér volt. Sem zajok, sem tömeg nem zavarta, csak szívta magába a sok látnivalót. De Som olyan nyűgös volt, hogy szinte alig láttunk valamit a programból. Így hamar le kellett lépnünk. Ilyen a mi formánk. Pedig Jácint csinált nekünk Majálist.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
