1

 

    

Az első

Zsombor szülinap is elérkezett. Boldog születésnapot! - susogtam meleg vállgödrébe reggel, mikor ébredezve nekem dőlt/bújt. És nagyon sok gondolat, érzés rohant meg. Azután meg csak néztem, néztem, és mosolyogtam... Én vagyok boldog!

Nehéz írnom. Még csak a múltkor vajúdtam vele. Most meg van egy pici nagy fiam. Aki történetesen ma egy nehéz napra ébredt. (Talán őt is megviselte az emlékezés.) Már reggel nem volt formában. És ez csak fokozódott a nap folyamán. Márcsak azért is, mert Zsombor, nagyfiúságát bizonyítandó, ma a szokásos két kis alvás helyett, csak egy nagyot iktatott be a napirendjébe. Amiről ki is derült, hogy két kicsi nem egyenlő egy naggyal, és itt most a kicsik lettek volna a nyerőbbek. Pedig jól eltervezett nap állt előttünk. Délelőtt tartottunk egy családi szülinapot - itthon (majdnem tortával). Zsombor nem fújt gyertyát (mint az egy éves Soma), és el sem bűvölte a láng (mint az egy éves Somát), hanem dermedten nézte a lángot... és belenyúlt. Sírás. (Balzsamunknak köszönhetően nyoma sincs az ütközetnek.) Soma bohóc, ajándéknyitogató bajnok hozta vissza a hangulatot. Szóval ezután jött a nemalvósdi, aztán mégis. Majd a további napot Anya szoros érintésével volt hajlandó abszolválni. Pedig ekkor jött még a sűrűje. Délután egy össznépi rokonosat születésnapoztunk, KatiNagyinál (csuda tortákkal), mindkét fiú nagy napját összevonva. Gyertyát egyiknek sem akaródzott fújni, Somán csodálkoztam is. Mindkettő az ölembe bújt, a "tömeg" meg énekelt. Én meg összepusziltam őket (nagyon puszilkodós vagyok), azok meg somolyogtak. Ez volt a nap legjobb pillanata számomra. Aztán Somát ellepték az ajándékok, és utána már alig láttam a "tűzoltó urat". Zsombor meg álmosan üldögélt a térdemen, onnan rakodott kicsikét. Az álmosságon túl, valósággal sokkolta a sokadalom. Mindenkit ismert ugyan, de így együtt túl sokan voltak neki. Így utólag - Zsombort ismerve - teljesen várható volt ez a reakció. Mentségünkre legyen mondva, hogy nagyon jót akartunk. Csak a végére oldódott fel az egy évesünk, amikor már csak páran maradtunk. Akkor kezdett mendegélni, kacatkodni, hozni igazi Zsomboros formáját. Vagyis a nagy rokonság minden bravúrjáról lemaradt. Hiába, gyakrabban kell látogatniuk minket! Aztán a végjátékban elesett a szőnyegen, és lehorzsolta a nóziját. Egy piros orrú manógyereket sikerült hazavinnünk estére. Tanulság(ok) levonva. Talán jövőre nem igyekszünk ennyire.
 

4

    

Lassan itt a hajnal

azaz Soma 4 éves lesz

Egy angyal volt ma (egy reggeli hiszti után).
Itthon maradt, mert tegnap az oviból hazajőve alig volt pár pillanat amikor nem köhögött.
Aztán persze egész nap nem köhögött szinte semmit.
Holnap megy oviba. Immár 4 évesen.
Ó nem is hiszem, hisz tegnap született. Na jó, az talán inkább Zsombor volt.
Akkor sem hiszem, hisz tegnapelőtt született.
Olyan édes egy vacak tud lenni, ha nem a dac/düh munkál benne.
Tán Zsombor még életében nem kapott ennyi puszit és ölelést Somától, mint ma.
Ma nagyon jó akart lenni. Pedig nem tudta, hogy délután megköszöntjük.
Úgy tud, ha akar! Na akarat az van benne.
Sajnos délutánonként már aludni sem akar, sohasem, ma sem. Aztán végül mégis. És két órás alvás után én ébresztettem fel.
Még barátja nincs. Egyedül játszós, de bárkivel jól eljátszik.
Néha felkönyörgi magát más (alig ismert) gyerekekhez játszani.
A játék a lényeg, no meg a könyv. Könyvtári tag.
Utálja a hideget. Otthonülős fajta.
Pedig imádott gépei odakint dolgoznak. Na meg a könyvekben.
Én azt mondom rá Kacamaca. Az oviban azt, hogy csibész.
Mindent megmagyaráz, bár a fele érthetetlen szakszavas katymasz.
Mosolya lehengerlő. Az óvónéni azért könyörög, hogy puszit adhasson neki.
Nagyon szerethető. Nagyon kezelhetetlen. Kismacska.
Kicsi még az én Nagyfiam.

Szeretem.
  

Ifj. Toldi

Íme a bizonyíték. Nem véletlenül mondom, hogy erős és ügyes (és szép) ez a gyerek! (Vállaltan totál elfogult vagyok.) A papírtok nem volt üres, az összes porolót tartalmazta. És még reggeli előtt voltunk. :-)
Talán csak az nincs rajta ezen a videón, hogy most már Zsombor kapaszkodás nélkül is fel tud állni a szoba közepén, sőt néha még könyv is van a kezében...
   

UFO

Mindennapi képsorok. Na hát ezért nincsenek képek az én drága - zokszó nélkül oviba induló - nagyfiamról a blogban.
 

Rece

Bal alsó egyes. Van remény, hogy egyszer Zsomborunknak tényleg lesz foga.

Nagyon jól viseli. Vadul rágicsál mindent. Álmában sirogat fel csak néha-néha.
  

Kislovag

Három gyerek (szülőstől) jött vendégségbe hozzánk. Felfordulás, öröm hegyek. Na de ilyenkor tényleg lehetetlen fotózni. Pár kósza kísérlet után fel is hagytam vele. Mégis született a végén pár igazán értékes kép.

Mindig lányt szerettem volna, mert az az ideám volt, hogy csak azok ülnek anyukájuk ölében csupán a jóérzés kedvéért, csak azok szorítják arcukat szorosan az anyukájukéhoz, csak azok cuppantanak puszit szíre-szóra. Aztán megismertem Zsombort. Ő márpedig fiú, igazi, erős, vasmarok, de ilyen bújós-érintős. Amint lehetőség adódik (úgy ülök le), már jön és élvezettel bújik belém. Hozzámdől egész testtel, és fúrja a fejét csukott szemmel. Mmm. Amikor észreveszi, hogy ez nagyon tetszik nekem, akkor vigyorogva további ráadást ad, szinte bohóckodásba torkollóan. És nem csak hozzám ilyen kedves, hanem mindazokkal is akik áttörték a bizalmi kapuját.

Juli a maga hét hónapjával pedig rendesen levette Zsombort a lábáról. Juli ült a kezemben, amikor a Kislovag megjelent és csillogó szemekkel, vigyorogva dugta a fejét a kiscsaj bucijához - újra és újra. Juli sem tiltakozott.

Lesznek itt még sajgó női szívek, az enyém az első.

  

Kukuccs!

  

Göbösmajor

Van a közelben egy lovastanya, ahol nyáron lovas táborokat is rendeznek. Mindig tervben volt a kilátogatás. De most végre alkalom is adódott, és az ott dolgozó vadász ismerősünk, Robi révén - családostól (az ő családja is) - sikerült felfedeznünk ezt a sok lehetőséget magában rejtő jó kis helyet. Soma és Orsi (majdnem három) kézenfogva gondolták ezt. Zsombor a maga lábán. Máté (4,5 hónappal idősebb Zsombornál) meg a maga útján(-módján). A lovakon kívül láttunk nyuszikat (a gyerkők jól megsimogatták őket, Máté vezetésével), gyöngytyúkokat, pulykát és bárányokat is. És végül egy (szabad) szarvast is, jó messziről. Jól ránk is esteledett a nagy mókában.

 

  

  

Zsibong

Zsibong, jajong az egész belsőm egy (két) gyerekért, egy nőért, egy családért. Nem velünk történt, de nem hagy nyugodni. A sohanemgondolt rettentőn tud fájni. Túl közelről érint ahhoz, hogy minden porcikám sajogjon bele. És még csak most kezdődött minden...
Bizalom! Bizalom. Bizalom? Remény.
 

Cirkusz az egész világ

Soma tegnap volt először cirkuszban. Márti nagynéném vitte el egy Soproni vándorcirkusz előadásra. (Amíg mi sétáltunk egyet Zsomborral.) A gyerkőcből nemnagyon tudtunk kihúzni semmit, de Márti elárulta, hogy szájtátva bámulta végig a produkciókat. Az előadás fényét egy utána kisírt ("nagyon kérte") fénykard is emelte. Most ez a mindenkellnekem korszaka van Somának, és az esdeklő tekintetnek olvad szívű nagynénik nem is tudnak ellenállni. Mondjuk jó Somával lenni, teljesen partner, okos, megértő, kedves, vidám gyerek (ha épp nem hisztizik), és amiket mond - őrületesen gesztikulálva - tényleg szívet olvasztó.

Ma Helga barátnőmék jöttek és csináltak házicirkuszt, no csak jó értelemben. A négy(!) gyerek nagy egyetértésben döntötte szét a lakást. S amikor már a játékok alól alig látszott ki a szőnyeg, Zsoltin mutatott be világszámot a három Horovác.

Ettünk-ittunk, beszélgettünk. A nagy forgatagban Zsombor még aludt is. A gyerekek teljes csapatban voltak zabálnivalók. Zsombor meg legyőzve a kezdeti riadalmát, barátkozott, kacatkodott, ahogy azt a többitől látta (és ment, és ment....). Nagyon ügyes volt az összes résztvevő. Ezennel e találkánkat mintavendégeskedésnek kiáltom ki. Így kell ezt gyerekek! Mikor ismétlünk?

 

11 hónapos