szombat, november 27, 2010

Zsoma és Sombor

Manónevek. Áááá, csak a szülők nem tudják, hogy épp melyik gyereket, hogyan hívják. Bár így is hallgat a nevére a banda.

Testvérek. Ez biztos. De hogy milyenek, nehéz megmondani. Két különböző vitalitású és igényszintű gyerekről van szó, akik önmagukban (értsd, a másik nincs itthon Velem) tündérbogarak. Ha megjelenik a másik, akkor szikrák pattannak. Izzik a tűzfészek. A szeretet megvan, tudom, látom. Zsombor azt várja, ha Som felé indul, hogy simogatni megy, és tartja a fejét, egész testével odafordul Somához. Soma általában veszi is az adást és simogat, babusgat, de a vége egy tekerintés. Miért? Nem tudja megmagyarázni. Ébredés után kölcsönösen a másik az első gondolatuk. Találkozásaik átölelősek, olvasztóak. Soma direkt mórikálja magát és grimaszokat vág Zsombornak, az meg gurgulázva kacagja. Zsombor mindenben próbálja utánozni Somát, akinek ez nagyon tetszik is. Például kíválóan tud nyelvet ölteni. Zsombor tánca Soma kisvakond táncának lassított változata, amin maga Zsombor is kacarászik. Szóval van sok szívbe-lélekbe zárós jelenet. Azonban az anyán/játékon osztozkodás rettenetes hangorkánja (túl gyakori) kicsit tompítja a szép jelenetek értékét (vagy növeli?). Anya akarása Zsombornak a nagyobb (olyan erős, hogy simán kitúrja Somát az ölemből), játékféltése Somának (mindent kitép Zsom kezéből, pedig pillanatnyilag nincs is szüksége az adott dologra). Aztán persze cserélődnek is a szerepek, vasmarok Zsombor nem adja, Soma nem tágul. Sikítás, ordítás. Anyalélek rombolás. De én kitartok, masszívan imádom mindkettőt, még ha együtt vannak is.

Egészen addig rendben volt minden, amíg Zsombor nem lett akkora (elég korán), hogy ne pakolt volna, és elsősorban Soma ínycsiklandó dolgait. Cuccféltés. Hát persze. Aztán Soma rájött, hogy belőlem is igen kevés jut neki, bár igyekeztem kompenzálni, de a Zsombor szopik, altatások mind az enyémek voltak. És vannak. Több mint egy éve hiányol engem ilyenkor Soma. Próbálkozunk azzal, hogy Zsombort apa altassa, de részleges a siker. Ha betegek a gyerkőcök (mint most is), akkor az "Anyát akarom!" felhatványozódik, mindkét részről. És nagyon rossz érzés, hogy a kicsinek engedek ilyenkor jobban, pusztán a kisebbség jogán (ill. nem beszél, nemtudom mi a baja pontosan és megbeszélni sem tudom vele a dolgot). Soma meg olyan okos, nagy fiú (na persze!) már. Folyton bennem motoszkál, hogy valamit elrontottunk valahol. Máskor meg az, hogy talán az ők és az én (és Jácint) személyiségem, ha újracsinálnánk mindent, ugyanezt produkálná. Igazából nem próbálok elméleteket gyártani. Az adott szituációk élét igyekszem elvenni. Mindkét gyereknek a másikról pozitív dolgokat mesélek, örüljenek, legyenek büszkék rá, hogy nekik ilyen okos/ügyes/stb. bátty ill. öccs adatott. Sajátmesét mesélek Somának, "amikor én kicsi voltam" témakörben. Sok a rokon szál, mert az én öcsém is 3 évvel fiatalabb mint én. (Csak a szépre emlékezem.) Somával igyekszem különprogramokat csinálni (tegnap például ádventi koncerten voltunk, csak mi ketten). Nem így képzeltem ezt a testvéresdit, de ez van. Testvérnek nem könnyű lenni, merő alkalmazkodás, ugyanakkor pár év múlva - talán az egymás látásától felcsillanó szemek üzenete is ez - óriási örömforrás lesz.

  

szombat, november 20, 2010

Első mondat

"Ott tütü vau-vau." - mondja Zsombor. Fordításban: Ott ugatják az autót a kutyák. És mutogat az ablak felé. Ahol tényleg beazonosítottuk a mozgóbolt piros kisteherautóját és a szomszédék két puliját. Mimikája és hallása szuper. Úgy várom a folytatást!


    

szerda, november 17, 2010

Hullámok hercege

Nem kínzom a gyerekemet a babauszival, becsszó! Zsom nem szeret víz alá menni - mondom sokszor, de egyébként jól érzi magát a vízben (meg én is). Na most meg minden várakozást felülmúlt. Pedig nem is vártam semmit. :-) Vagy tízszer volt víz alatt, egy nyikk nélkül. Az egész foglalkozást végigkacagta, huncutkodta mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog a világon. Isteni volt. Érdemes volt kivárni. (Még akkor is, ha esetleg csak egyszeri esetről vagyon szó.)
 

vasárnap, november 14, 2010

Sziréna-fülek

Mindig azon imádkozik egy anyuka (és apuka), hogy csak a gyereke ne legyen beteg. De most már tudom, hogy a szülő se legyen! Amikor a gyerkőcök születésnapja előtt és valamelyest még alatt is fülgyulladás okán megjártam a pokol bugyrait (Jácintnak volt már ilyen, nekem nem, és eddig elképzelni sem tudtam ezt a fájdalmat). Fájt a fülem, ez egy dolog, több mint két héten át, ez kettő, és nem is hallottam semmit a bal fülemre ezalatt, ez három. Szóval szenvedtem, de kibírtam. A legrosszabb az volt az egészben, hogy az egyensúlyvesztés és nemhallás hatalmas korlátozást okoz a gyerekekkel való foglalkozásban. Egy sima várépítés se ment simán. Az csak hab a tortán, hogy pár nap csúszással Jácint is ugyanabban a bugyorban bukdácsolt. Ha a mamák nem lettek volna, nem is tudok belegondolni mi lett volna. Ezer köszönet így utólag! Az utolsó leheletünk egy-egy nap végén az volt, hogy jajj, csak a gyerekek el ne kapják! És nem kapták. Szóval jól imádkoztunk (mi lenne, ha még vallásosak is lennénk).

Aztán egy hete Soma fülei megduzzadtak, piroslottak és tele lettek viszketeg dudorral. Az egész gyerek - a fülein kívül - maradt a régi. Se láz, se nátha, se levertség. Csak sziréna-fülek. Az első ijedtség után, allergiára gyanakodtunk, amit a doktornénink megerősített. Csakhogy semmi különös dolgot nem tudtunk találni, ami a forrás lehetne. Mindent kimostunk ami a fülét érhette. Evését meg figyeljük. Nem nehéz, mert még mindig nagyon kevés fajta ételt eszik. Perpill a tej a fő gyanúsítottunk. Svédcseppel meg balzsammal kenegetjük, calcimuscot és fenisztil cseppeket kap belsőleg. A hét végére nagyon szépen letisztult, pedig már kezdtek a hét közepén az arcára is rákúszni a pöttyök. Aztán a hétvégén megint visszatértek. Most a pofik piroslanak pöttyösen. Apa Halicar-t vetett be ezügyben. Szépen hat. De engem inkább a galád okozó kiléte aggaszt. Azt kellene megtalálni. Soma mehet oviba. Szóval nem beteg, vagy mégis?
 

csütörtök, november 11, 2010

Víz alatt

http://www.itplan.hu/fotozas/kapuvar/index.html Utolsó könyvtár, utolsó képe.

Zsom nem szeret víz alatt lenni. Pláne ha villantós viziszörnyek (bocsi Robi!) rejtőzködnek a víz alatt. Azthiszem ez tisztán látszik is. Ha más nem is. Azért szerintem így is édes.
  

szerda, november 10, 2010

Státusz

Soma: 4 éves - 16.4 kg, 103 cm, 51/58 cm (fej-/mellkaskörfogat). 28-as cipőt hord. Látás, hallás, vérnyomás rendben. Kis mellkasbehúzódása van (születésétől). Egyébként mindenben a korának megfelelő. A rajza azonban kifogásolható, mert még csak firka. De én egyáltalán nem zaklatom vele. Már látok bíztató jeleket. Az egyetlen problémánk, hogy a nagydologhoz még mindig pelust kér. Még három sem volt, mikor egyik napról a másikra szinte balesetmentesen szobatiszta lett. De ez még most sem megy pelus nélkül.

Zsombor: 1 éves - 10.68 kg, 77 cm, 46/50 cm (fej-/mellkaskörfogat). 21-es cipőt hord. Önállóan megy.
(Soma: 1 éves - 9.22 kg, 73,5 cm, 44,5/46 cm (fej-/mellkaskörfogat). 20-as cipőt hord. Elkezdett egyedül menni.)
  

szombat, november 06, 2010

Én a Nap

Zsombor 1 éves

Nagyon gyorsan peregnek a percek, pillanatok, kell (mégis) ez az írás, hogy emlékezzek rá milyen csodásak is. No meg Zsombor tudásgyüjteményére is.

Szóval az evés. Annyi változás történt, hogy amióta azt a rengeteg fogát megnövesztette a mi ételeink iránti vágyódása kezd valóságos étkek formájában realizálódni. Vagyis eszik. Kis vajas/sajtoskenyér katonákat tol le saját maga, kétujjal felcsippent, majd betolási szakaszban tenyérrel rásegít. A maszatolás nem számít, az étel a cél. A fogak hiánya miatt kissé szűkös a választék. A sonkadarabokat szabályszerűen kinézi az ember szájából. Reszeltsajt evészetben verhetetlen. A módszere nagyon kifinomult, így a rizst is a fent említett módszerrel fogyasztja - halk kuncogásunk kíséretében, de nem adja fel. Kanálra (én etetem vele) azonban csak ultrapép étel kerülhet. Egyébként meg bármit megkóstol, így a retek, uborka, paprika szopogatása sem idegen tőle. Pempőkből a gyümölcsösebbek a kedvencek, de mindenevő. Peckesen ül az etetőszékben és hagyja, hogy etessem. De mihelyst nem éhes (max egy üveg babakaja), egyből kikívánkozik. Ha ő eszik, akkor hihetetlen mennyiségig tud falatozni, és nekünk kell leállítanunk. Nappal csak alvás előtt szopizik, az éjjeli műszak még mindig változatlanul sűrű. Még mindig nem a pehelykönnyűek kategórájába tartozik, de kövérnek sem mondanám, csupa izom és ficánkolás az alakja, Micimackós pocakkal.

Nem egy elülős fajta, vibrál benne az energia. Van, hogy csak ülök és nézem ahogy pakol. Amint ezt észreveszi, nagy kuncogások közepette - hátrahajtott fejjel, felhúzott orral - a karomba fut. "Tudom, hogy láttad, Anya! Ugye nagy kacat vagyok, mi?" - üzeni. És tagadhatatlanul az. Telefonál, fejet billent és az arcához szorítja azt, ami hasonló egy telefonhoz. Belekiabál amibe lehet (pl. Soma kardtokjába), és élvezi, hogy más a hangja ilyenkor. Összeütögeti a tárgyakat. Torony tetejéről a kocka levétele a célja - szinte a kezdetektől - és nem a ledöntés. Bújik a plüssökhöz. Puszit ad - tátott száj, elolvadt arc - jajj, de imádnivaló! "Pá-pá!", integet minden távozónak, kérnünk sem kell. "Vau- vau" ugat a kutya, "i-íí" - mondja a szamár, "(h)ap-(h)ap"-ozik a kacsa, és a többi állathangot is próbálja utánozni. Leggyakrabban mégis az "Ott!" hangzik el és mutatóujja hasítja a teret: "Ott, ott, ott, ott...!" Mi meg barchobbázhatunk, hogy mire is gondolhat ilyenkor. Kérésre megmutatja a dolgokat a könyvben. Rábök, és látszik, hogy büszke magára. Mondókákból a lovagoltatós fajták a kedvencei, "Gyi!" Remegteti a hangját, hogy ügessen már az a ló. Ja és a kukucs játék még mindig megunhatatlan számára. Csak most már ő kezdeményez, a Kukuccs! hangsúlyával mondja, hogy "Pöpőő!" és elbújik egy zsinór mögé - szája fülig szalad. Láthatóan érzi a dolog humoros voltát.

Imádja a zenét, karmesteri mozdulatokkal vezényel mikor kedvére való dallamot hall. Szereti ha karba véve táncolunk, pörgünk, ilyenkor boldog vigyor ül a képén. Kedvencünk: Zabszalma - Én a nap

A mozgását most nem ragoznám. Tőszavakban: megy, pördül, gugol, fut, felmászik Soma ágyára (derékmagasság).

Az alvásáról már volt szó. Egyébként óraátállítás ide vagy oda, hét körül kel. Feláll a zsákjában és útnak indul... az ágyon. Nagyon bátor. Vagy vakmerő? Mindig azon drukkolok, hogy legyek annyira tudatomnál, hogy időben elkapjam az ágy szélénél.
 
Somával egyre jobban testvéresednek, bár nehéz pillanatokkal tűzdelt élet ez. (Ez külön bejegyzést érdemel.)

Zsombor egy öröm-gyerek. Minden pillanat könnyű vele (az altatást kivéve, de már ezt is megszoktam) és éltető. Csak úgy szívom magamba a közelségét, közvetlenségét, simogatását, mosolyát. Mámorító. Érzem Somával való egy tőről fakadását, de a különbözőségeik hangsúlyosabbak. Ő egy teljesen új utat mutat nekem. A gyereknevelés terén szerzett tapasztalataimat sutba dobhatom. De egyáltalán nem keserűen teszem, hanem szinte örömmel. Soma egy csillag, Zsombor maga a nap (bár válogat, hogy kire süssön). Igazán nem panaszkodhatom.
 

csütörtök, november 04, 2010

Sommanó

  

Alszik





Zsombor halkan ébred, és egyből felül. Hagyományos bébiőrrel nem sokra mennénk nála. Kaptuk kölcsönbe ezt a videós változatot (amit akkor nagy hülyeségnek tartottunk), így most van esélyünk (hála a kütyünek - hogy változnak a szempontok!), hogy odaérjünk az ágyhoz - mert ugyebár a miágyunkban alszik - mielőtt a fiúnk az ágy mellett landolna. Bár még így is volt rá példa, hogy csak a lába csattogására lettünk figyelmesek a folyosón. Lemászott a térdmagasságban lévő ágyról (neki mellmagsság), és mindezt rekord sebesen. Ügyes, tagadhatatlan. Ránk meg a frászt hozza. Így azzal is, amikor kihempereg a képből nesztelen. Éjjel meg mindig őrzi valamelyikünk, amíg mi magunk le nem fekszünk. De még így is elő tud fordulni, hogy odapillantok és a fenti kép fogad. A gyermek haláltmegvető bátorsággal alszik a szakadék felett. (Valószínűleg felébredt/felült és eldőlt tovaaludni.) Bónuszként meg beszél álmában.
 

Füttyös

    

hétfő, november 01, 2010

Manó az avarban


Zsombor maga az érdeklődés. Rúgja faleveleket. Megy az avarban. Belehuppan. És persze vizsgálódik. Követ, levelet, bogarat. Mindenbe beledugja a most már sebes nóziját. Új világ ez nekem. És nem éppen unalmas.
  

Fény

Fény derült a titokra. Zsombor anyamanóssága az elmúlt napokban egy újabb előbukkanó fogcsücsöknek volt köszönhető. Így immár egy 1/4-ed fog és egy 1/7-ed fog büszke tulajdonosa rohangászik hátravetett fejjel a lakásban.
  

1 + 4